(Vona Gábor a Magyar Gárda rendezvényén.)

Minap jelentette be Gőgös Zoltán, hogy szívesen fogadják – pontosabban: fogadták volna – a Jobbik felajánlott segítségét a vasárnapi boltzár feloldásáról tervezett népszavazási aláírásgyűjtésben, mert a Jobbiknak is ott a helye „az össztársadalmi ügyekben”. Az MSZP elnökhelyettese azért a koalíciós tárgyalásokat – még? – kizárta, de a riporteri felvetést, miszerint korábban nem nagyon akartak együttműködni a Jobbikkal, Gőgös jóformán még ki is kérte magának, rögzítve, hogy hányszor és hogyan működtek együtt Vona Gáborékkal például a Parlamentben.


Bár kormánypártok húzásával hatalmasat koppantak a szocialisták – ti. elvették tőlük a következő fél-egy évre szóló kampánytéma-betevőjüket –, a formálódni látszódó MSZP-Jobbik együttműködésről nem született nyílt levél, nem volt tiltakozódemonstráció, se antifasiszta éhségsztrájk. Azért mi emlékezzünk. Emlékezzünk arra, amikor a Jobbik még nem „cukipárt” volt, hanem a Fidesz kistestvérének tekintett virtigli náci erő. Emlékezzünk Bajnai Gordonra, aki látva parlamentbe kerülésük potencialitását, már 2009-ben „közéleti karantént” irányzott elő, 2010 elején a pártot „fertőzőnek” nevezte, és felszólított valamennyi demokratikus erőt, hogy „karantén alá helyezzék a Jobbikot”. Emlékezzünk az Országgyűlés hat évvel ezelőtti alakuló ülésére, ahol a lejáró mandátumú ügyvezető miniszterelnök búcsúbeszédében külön kitért a Gárda-egyenruhát viselő radikális képviselőkre, akik  „megfélemlítést, a gyűlöletkeltést, a nemzetrontó indulatokat” üzennek viseletükkel. Emlékezzünk az MSZP-s fogadkozásokra, miszerint „semmilyen intézményes kapcsolatot nem tartanak fenn” a Jobbikkal. Emlékezzünk Mesterházy Attila nagyívű „jobbik-ellenes” beszédére 2012-ből: „a fasizmus egy vírus, és mi vagyunk az ellenszere”. Emlékezzünk, hogy Gyurcsány Ferenc – akinek Demokratikus Koalíciója szintén csatlakozott (volna) az összpárti aláírásgyűjtéshez – „nácizza” a Jobbikot, amióta világ a világ.

De persze nem eszik olyan forrón a kását – ahogy erre Gőgös is utalt. Az MSZP-Jobbik korábbi parlamenti együttszavazásairól szép kimutatások készültek eddig is, helyi önkormányzati együttműködésük jóformán lerágott csont. De van itt azért más is: nem csak a vasárnapi boltzár, de „fideszes törvénygyár” alkotmányos működésének helyreállítási szándéka is többször közös nevező volt már szocialisták és radikálisok között. Így szerepel Tóbiás József és Vona Gábor szignója egymás alatt-mellett, mikor az önkormányzati választási törvényt vagy a földtörvényt támadták meg ellenzéki honatyák- és anyák együtt, vállt vállnak vetve. (Előbbinél még ügyesen ki is szúrtak magukkal, mert indítványuk nyomán az Alkotmánybíróság végül azt a passzusát kaszálta el a törvénynek, amely Budapesten lehetőséget adott volna az ellenzéknek több kompenzációs szavazat gyűjtésére.) És azért ne feledkezzünk meg arról se, hogy a bal- és jobboldali ellenzék szemében kábé egy időben vált Simicska Lajos korrupt közellenségből tisztességes magyar vállalkozóvá, akit ellehetetlenít a „narancsos rémuralom”.

Szóval az MSZP-Jobbik ledér közeledése nem ma indult, de a (megfeneklett) közös boltzáras akcióval újabb szintre léphetett volna – ami nyilván kissé hiteltelenné teszi az elmúlt 26 év futószalagon gyártott nácizását, a Horthy-újratemetéstől elkezdve a „szabóalbertezésen” át a Fidesz legújabbkori fikázásáig. Emlékezzünk vissza a belföldi és külföldi „értelmiségiek” nyílt leveleire, workshopjaira, brüsszeli sirámaira a Fidesz és a szélsőjobb vélelmezett összekacsintásairól, a „fideszfasizmus” miatt Magyarországról menekülő politikai üldözöttekről.

A józan ésszel rendelkezők – akik szintén nem szimpatizálnak a Jobbikkal – nem jöttek és jönnek folyamatosan azzal, hogy a Jobbik „egy náci párt” lenne. Tény, hogy nem is rögzítették, hogy „minden kapcsolatot megszakítanak velük” – ahogy azt az MSZP és a DK tette pár évvel ezelőtt, hogy aztán jól ellegyenek egymással úgy egyébként. A folyamatos „náciveszéllyel” meg karanténozással való riogatás a háromszor farkast kiáltó fiú esetét idézi fel az emberben. Ahogy a Fidesz 2014-es térnyerésén történő siránkozást és jajveszékelést tényleg nagyon frappánsan kikarikírozó poszt írta anno: „És ez nem fog megváltozni? Nem bukhat meg a Fidesz-rezsim? Reménykedj benne, hogy nem, mert ha megbukik, akkor olyanok jönnek a helyére, akiktől tényleg besz*rtok”.