(A TASZ népszavazás-ellenes akciója.)


Lázár János csütörtök délután jelentette be, hogy a kormány többmilliárdos pluszforrást biztosít két kórháznak, melyek cserébe azt vállalták, hogy új osztályaikon nem lesz abortusz (és hálapénz sem). A TASZ nevű emberi jogi fundamentalista szervezet persze jóformán azonnal reagált: szerintük az intézkedés „nagyon veszélyes”, sőt, hosszú távon „arra ösztönözheti a kórházakat, hogy a támogatás érdekében egyre többen mondjanak le az abortusz elvégzéséről”, így „az abortuszmentes kórházak támogatása igen csúszós lejtő”.

Na, most tehát tisztázzuk, hogy ez az a TASZ, mely azt szeretné, hogy egész Európa tárt karokkal fogadja az illegális migránsokat, követeli, hogy Magyarország „az emberi mivoltukat és méltóságukat tiszteletben tartó, biztonságos menedéket nyújtson a rászorulóknak” és persze habzó szájjal uszított a tavalyi kvótanépszavazás ellen. Mindezt természetesen a migránsok élethez és emberi méltósághoz való jogára hivatkozva.

Értik, ugye? Ha egy magyar magzat abortálásáról van szó, ahhoz az államnak kutya kötelessége minden feltételt biztosítani, kit érdekel a magzati élet védelme. Bezzeg, ha harmadik világbeli migránsokról van szó, na azoknak az emberi méltósága nagyon fontos, azt védelmezni kell. Hogy 1949 óta hozzávetőlegesen több mint 6 millió (!) magyar gyermek nem született meg (ezen belül kb. 1,5 millió 1990 óta), az persze az emberi jogi harcosokat nem érdekli.

Csak mindig legyen valami abnormális álláspont, valamilyen kijelölt „érzékeny” kisebbségi csoport – migránsok, abortuszt végrehajtatni kívánó nők, genderfludiok, vegánok, tökmindegy –, amit a többség normalitásával szemben „meg kell védeni”. Persze megy a köntörfalazás („természetesen legitim cél az állam részéről, hogy csökkenteni kívánja az abortuszok számát”), de mindenki érti, akinek füle van hozzá: „emberi jogi” szempontból az a jó, ami a magyar nemzetnek rossz.