Azonban az április 8-i forgatókönyv végül nem a tervek szerint alakult, a választási kudarc pedig tovább súlyosbította a pártban lappangó problémákat. A Jobbik identitásválsága persze nem most kezdődött, a „néppártosodás” programja – ami a gyakorlatban a párt balratolódását, a liberális térfélre pozícionálását jelentette – már évek óta tépázza a párt arculatát. A cukisodás nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket: a párt az április választáson a szavazatok kisebb arányát szerezte meg, mint 2014-ben. Az irányváltással Vona Gáboréknak csak annyit sikerült elérniük, hogy tönkretették a Jobbik hitelességét.

 

A mesterterv tehát elbukott, és a problémák nem szűntek meg egy csapásra attól, hogy Vona Gábor lemondott a pártelnöki tisztségről. A belső viszályok nem hogy csitulnának, még erősödtek az elmúlt hetekben, a Jobbikot ma már a kettészakadás veszélye fenyegeti. A május 12-i tisztújításon a Vonához hű Sneider-Gyöngyösi elnök-alelnök páros fog megküzdeni a radikálisabb irányvonalat képviselő Toroczkai Lászlóval (akit a legfrissebb hírek szerint Dúró Dóra egészítene ki a párt alelnökeként). Bárki is győzzön, a Jobbik belháborúi valójában csak most kezdődnek.


A pártot ugyanis a morális krízis, az identitás- és vezetési válság mellett egy további probléma is sújtja: az eladósodottság. Igaz, hogy a párt jelentős állami támogatásban részesül (a 2018-as költségvetés alapján az idei évben összesen 476 millió forintot kapnak), de ez sem tudja ellensúlyozni a Vona Gábor vezetése alatt felhalmozott közel egymilliárd forintnyi adósságot. A Jobbik eladódása több elemből áll. Először is, a pártnak folyamatosan törlesztenie kell a közel 150 millió forintos banki hitelt. Másodszor, a tiltott pártfinanszírozás büntetéseként a Jobbiknak 660 millió forintot kell befizetnie a Magyar Államkincstárba. Harmadszor pedig: a Jobbik tartozik Simicska Lajosnak. A nyilvánosságra került adatok szerint a pártnak körülbelül 130 millió forintot kell, hogy fizessen Simicskának a plakáthelyekért. Ennek egy részét, 27,5 millió forintot már ki kellett fizetniük, a fennmaradó 101,9 milliót pedig záros határidőn belül, május 31-ig kell elutalniuk.

A felhalmozott adósság kezelése érdekében a Jobbik spórolásba, pontosabban leépítésbe kezdett, aminek első lépése az Iránytű Intézet megszüntetése. A visszavágás azonban itt nem áll meg: ha inkasszálják a tartozásokat, akkor a párt vidéki irodái is ellehetetlenülhetnek.

A Jobbik eladósodása elsősorban azért érdekes, mert a párt nem a véletlen folytán, nem emberi hanyagságból került a pénzügyi csőd szélére, hanem tudatos döntések által. A Jobbik nem eladósodott, hanem eladósították. A Jobbik eladósítása ugyanis azt is jelenti, hogy valakinek – a hitelezőnek, vagy aki segíteni tud a szorult helyzetükön – hatalma van a párt felett. Ez pedig úgy tűnik, Simicska Lajos, de az is lehet, hogy a formailag távozó Vona Gábor.

A kérdés csak az, hogy melyiküknek. Az egyik elképzelhető forgatókönyv szerint az egykori pártelnök most kivár, hagyja, hogy az adóssághegyek ráomoljanak riválisaira, hogy aztán az alkalmas pillanatban új befektetőt szerezve a párt megmentőjeként térjen vissza. De az sem kizárt, hogy Simicska Lajos nem a pénzét akarja visszaszerezni, hanem továbbra is meg akarja őrizni befolyását a Jobbikban.

Egy biztos: akárki is kerül az elnöki székbe május 12-én, akarva-akaratlanul a hitelező(k) bábja lesz.

Bár a kampányban a Jobbik vezetői vezetőszárral fenyegették ellenfeleiket, most úgy tűnik, a Jobbik vezetése van pórázra kötve.

 

(Kép forrása itt.)