Szó sincs itt semmiféle „politikai analfabetizmusról”, ez valamiféle koncepciót mégiscsak feltételezne, amit aztán az adott politikusok – láttunk már ilyet – hibásan viteleznek ki.

Csakhogy hibázni csak az tud, akinek van koncepciója.

Az nem tud, akinek nincs.

S ez sokkal rosszabb, mint az analfabetizmus.

Miről van szó akkor?

A baloldali politika hosszan tartó, folytatólagos és tragikomikus hiányáról.


A kétszer kétharmados jobboldali győzelem, meg a szélsőjobb látványos előretörése sem ösztönözte a szocialistákat arra, hogy kellő elemzőerővel tegyék fel maguknak a kérdést: miért történt ez így?

Hogyan lehetséges ez?

Olyan társadalomban szenvedték el kudarcaikat, amelynek immár szegénységben él csaknem a fele, vagy legalábbis ahhoz közeli létbizonytalanságban. Mégsem sikerült maguk mellé állítaniuk a szegények többségét, mert ha ez sikerült volna, a kudarcok aligha következnek be.

A középosztályt sem tudták meggyőzni arról, hogy nem a lecsúszás, hanem az emelkedés – de minimum a megkapaszkodás – lesz a perspektívájuk, ha az MSZP-re szavaznak.

Egyértelmű szociológiai kötésnek a szocialisták számára csak a nómenklatúra-burzsoázia maradt, amellyel nem kétséges, mindig is példamutatóan jó viszonyt ápoltak.

Generációs metszetben a kép még sötétebb.

Gyakorlatilag nincs bázis-utánpótlásuk, a fiatalabb korosztályokban szinte minden párt megelőzi a szocikat, már ami a vonzerőt illeti.

A nyugdíjasok sem automatikus szavazóik már, az elmúlt negyedszázad során ez a réteg is átalakult, a Kádár-korszak nyugdíjasai csupán elenyésző számban vannak köztük jelen.

(Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)

Végül, de nem utolsósorban, a baloldali értelmiség mind a mai napig a liberálisok árnyékában él. Ezt az árnyékot nem szellemi színvonaluk különbsége, hanem az MSZP politikája veti rájuk. A szocialista politikusok nem szeretik (ők sem szeretik) a karakteres, önálló szellemiséget, legföljebb akkor viselik el, ha az esetleg megegyezik a napi politikai érdekeikkel.

Bihari Mihálytól kezdve Krauszt Tamáson és másokon át Szalai Erzsébetig (ő persze ellentétben velük, sosem volt tagja az MSZP-nek) az igényes, valóban baloldali szellemiség sosem jutott politikaformáló befolyáshoz.

Sőt a különböző árnyalatú, de egyaránt baloldali valóságképeket mindig felülírta a neoliberálisok világértelmezése, lett légyen szó a magyar társadalom, vagy a nemzetközi viszonyok valóságáról. Az MSZP mindeddig következetesen ragaszkodik a neolib szellemi aporthoz, dacára annak, hogy e világkép pontatlansága számtalanszor bebizonyosodott.

Verbálisan olykor – mint mostanában is – persze baloldali fordulatot hirdetnek, ám a gyakorlatban ennek szinte semmi nyoma sincs.      

A migráció európai problémájának elkésett „baloldali” észlelése is pontosan ezt bizonyítja, ebben is a valóságidegen világértelmezés köszön vissza.

Miért épp a migrációról volna baloldali koncepció?

Márpedig enélkül nehéz lesz komolyabb fogást találni Orbán Viktoron.