Később a baloldali pártok és aktivistáik plakátrongálásba kezdtek, még mindig abban a tudatban, hogy Orbán és a Fidesz a migráció tematikáját valamilyen figyelemelterelésnek szánja.

Eközben sokasodtak a jelek, amelyek arra mutattak, hogy a migráció valóban súlyos kérdés – Magyarország és Európa számára egyaránt –, ami megoldásra vár. A baloldal még ekkor sem kapcsolt, és továbbra is Orbán támadásával volt elfoglalva. MSZP-s politikusok drótkerítést vonva a Fidesz-székház köré még egy héttel ezelőtt is azt állították, hogy „a bevándorlás egy álprobléma, amit a Fidesz kreált”, és hogy a kormány „gettóba zárja Magyarországot” a magyar-szerb határra tervezett kerítéssel.


 

(Kép forrása: itt.)

Talán még mindig ezen a vonalon lennének, ha közben nem vált volna az Európai Unió legégetőbb problémájává az illegális migráció. Mostanra értelmes ember nem vitatja, hogy a helyzet mind Európában, mind Magyarországon kritikus. Az Európai Unió határvédelmi ügynökségének (Frontex) adatai szerint 2014-ben 283 532 felderített illegális határátlépés történt az Európai Unió határain. Ez az előző évhez, 2013-hoz képest 164%-os emelkedést jelent.A magyar-szerb határt 2014-ben 43 357-en lépték át illegálisan, 117%-kal többen, mint 2013-ban. Az idei év első hat hónapjában pedig már 61 000 illegális határátlépés történt Magyarország határain. A nyugati tagállamok határzárral és visszatoloncolással válaszolnak a problémára, ami hatalmas terhet ró az Unió határországaira.

A tegnapi uniós csúcs után az ellenzék kommunikációja végképp összeomlott. Miközben azzal voltak elfoglalva az elmúlt hónapokban, hogy tagadják a probléma létezését és idegengyűlölettel vádolják az Orbán-kormányt és annak szavazóit, addig a miniszterelnök jól átgondolt külpolitikai stratégiájával látványos áttörést ért el a tegnapi EU-s csúcson. A kormány intézkedéseinek és kommunikációjának köszönhetően sikerült közelebb kerülnünk egy olyan uniós bevándorlási szabályozáshoz, amely figyelembe veszi a magyar nemzeti érdeket, és enyhíti a hazánkra nehezedő migrációs nyomást. Magyarország így jó eséllyel elkerülheti, hogy olyan lehetetlen helyzetbe, egy migrációs harapófogóba kerüljön, mint Olaszország.

Miután az ellenzék belátta, hogy a további tagadás értelmetlen, most próbálja másra terelni a figyelmet. Mindenről szívesebben beszélnének, csak a migrációról ne kelljen. Vannak olyan helyzetek (ilyen ez is) amikor az ellenzéknek érdemesebb csöndben maradnia. Legyen szó dunai árvízről, vörösiszap-katasztrófáról, újkori népvándorlásról, vagy bármilyen krízisről, az ellenzéknek ezekben a helyzetekben ritkán osztanak lapot. A talpraesett kormányok ilyenkor cselekszenek, az ellenzéknek pedig kifizetődőbb csak szemlélni az eseményeket, esetleg támogatólag fellépni. Ilyen helyzetben szembe menni a kormánnyal politikai analfabetizmusra vall.