A kormányváltás kirakatpolitikája mögött valójában régen megkezdődött már a helyezkedés, hogy aztán április 8-a után minden baloldali szereplő a lehető legkedvezőbb start-pozícióhoz jusson.


A Demokratikus Koalíció feltehetően jól veszi majd a választási akadályt, bejuthat a parlamentbe, ám ez nem változtat azon, hogy további növekedése erősen korlátos, partnervonzó képessége pedig igen alacsony.

Gyurcsány aktív és hangos szereplője marad az ellenzéknek, ám arra nincs esélye - noha ezt mindennél jobban akarná -, hogy megint vezető szerepet kapjon. Rajta kívül mindenki tisztában van azzal, vele aztán semmiféle megújulás sem adható el a társadalomnak. Olyan lesz majd, mint a nyugdíjas Buffalo Bill a Vadnyugaton: öregedő közönsége mindhalálig hálásan tapsol neki, ha fellép valahol a pódiumon.

Az MSZP-nek, választási eredményétől függetlenül, legföljebb a katalizátori szerep juthat, ha ugyan nem esik szét. Amennyiben Gyurcsányék nagyon megközelítik, mi több, meg is előzik, akkor jelentős hányadát be is szippanthatják a szocialistáknak. Mert jó páran gondolhatják majd úgy, hogy a DK-ban jobban biztosítanák a politikai túlélésüket, hiszen az MSZP-nek még egy Buffalo Billje sincsen, akinek legalább tapsolhatnak.

Lesznek (vannak) azonban, akik a pártban – és nyilván a párton kívül is… - másként gondolkodnak. Nem olyan nehéz fölfedezni, hogy Botka László távoztatása óta egyfolytában az MSZP tudatos átprogramozása folyik. Karácsony Gergelyt, az egyik mini párt jelesét azért kellett a baloldal (egyik) kormányfői posztjára jelölni, hogy akármi lesz is április 8-án, a régi MSZP brandet mindenképpen át kell alakítani. Véletlenül sem „holmi” nemzeti irányba, hanem trendibb színek felé. Annak korábban is voltak már jelei, hogy a fiatalabb és intellektuálisabb szocialista politikusok szívesen tartanak a zöld politikai térfélre, vagyis pirosból zöldre váltanának. Lásd Demeter Márta nyílt és a most távozó Bárándy Gergely alig titkolt szimpátiáját az LMP felé.

Csakhogy a politikában az ördögi részletek rendszerint személyekben testesülnek meg, ezért az átprogramozás korántsem egyszerű. Első lépésként a megmaradó MSZP bázist kellene kissé átszínezni, úgy, hogy mindkét szín, a piros és a zöld is benne legyen. S lehetőleg Karácsony személye testesítse meg ezt a fordulatot, mondván, hogy őt a közvélemény-kutatók (nota bene, régi kollégájukat), íme, stabilan a népszerűségi listák élmezőnyébe sorolják. Márpedig Karácsony jelenleg éppen nem LMP-s, sőt annak idején belőlük vált ki, másként zöld tehát, mint az MSZP-t mindeddig elutasító LMP.

Meglehet persze, nem lesz ez mindig így, s bizonyos fejekben a kizöldült MSZP már elfogadhatóbb lesz az LMP-nek, illetve vice versa. S az sem kizárt, ideig-óráig el lehet simítani az esetleges személyi ellentéteket is. Fokozatosan ajánlott tehát a változtatásokat adagolni, szem előtt tartva a szakállas bölcsességet: előbb-utóbb úgyis összenő, ami összetartozik.

Már csak az a kérdés, mit szól majd ehhez a magyar társadalom, amely a pirosból „kissé” már kiábrándult, a zöldre pedig, hogy szándékos képzavarral éljek, még nem elég érett.

 

(Kép forrása itt.)