Onnan jutott ez eszembe, hogy híre ment, hogy a magyar haladó sajtó átrendeződése során Ungár Péter bevásárolta magát az Azonnali című online kiadványba. És mivel új munkához új férfi kell lecserélte a szerkesztőséget is. Aztán zászlóbontásra került sor, ahogyan kell. A lobogót a főszerkesztő helyettessé kinevezett Pintér Bence bontotta ki és lengette meg a „Mindenki hülye, csak az ellenzéki sajtó helikopter” című fogalmazásával. A cikk számos vicces elemet tartalmaz, tulajdonképpen érdemes elolvasni, ha az ember nem veszi túl komolyan. Hogy csak egy példát említsek, azt írja „A következő bekezdésekben nem fogok sem lapokat, sem újságírókat nevesíteni, mivel a probléma általános, és nem célom az ujjal mutogatás.” Majd a következő bekezdést így kezdi: „G. Fodor Gábor mára már nagyjából mindenhol elmondta” Csak hogy ne ujjal mutogasson.


Pintér helyesen mutat rá, hogy az ellenzéki (függetlenobjektív) sajtó jelentős szereptévesztésben szenved. Nem tudósít és/vagy véleményt mond az eseményekről, hanem generálni kívánja azokat. Erre azonban kevéssé alkalmas és az sem mentség számára, hogy az ellenzéki pártok sem. Vak vezet világtalant.

Összefoglalva, eddig úgy tudtuk a haladó sajtóból:

1 A kormány gonosz és hülye;

2 A kormánypárti sajtó úgyszintén gonosz és hülye (vö.: lakájpropagandisták);

3 Az ellenzék is hülye, de legalább nem gonosz;

Ezzel szemben most az „Azonnali” azt a sor is a lobogóra írta, miszerint:

4 Az ellenzéki sajtó is hülye

Tehát gyakorlatilag mindenki. A mindennapi tapasztalatok alapján akár el is fogadhatnánk kellő mizantrópiával, hogy a 10 millió hülye országában élünk, van azonban némi logikai probléma. A kérdés úgy szól, hogy Bence micsoda?

Mert ugye az „Azonnali” – mint sajtó termék – vagy ellenzéki, ekkor a fentiek értelmében, hülye, vagy kormánypárti és akkor is. Aki másokat lehülyéz az pedig magát nyilvánvalóan okosabbnak képzeli, így a felsorolás a következőképpen egészül ki:

5 Az „Azonnali” című kiadvány helikopter.

Kívül áll téren és időn, lebeg vala, mint Isten lelke a vizek felett, csak ezek nem vizek, hanem posványok. Belegondolni is rossz, milyen rettentő érzés lehet a tiszta értelem magasából letekinteni erre az infernális, szittya világra.

A cikk végén Bence arra az eredeti megállapításra jut, hogy az lenne a jó, ha mindenki a munkáját végezné, a politikus politizálna, az újságíró pedig újságot írna. Szépen összecseng ez Voltaire elhíresült mondásával: „műveljük meg kertjeinket!” Csak a HOGYAN-ról nem esik egy szó sem. Pintér és az „Azonnali” pontosan abba a hibába esik, melyet felró a többieknek: nem újságot ír, hanem minősít – méghozzá mindenkit – ezzel nem műveli, hanem felgyújtja az ominózus kerteket. Teszi mindezt egy olyan kiadvány függetlenobjektív munkatársaként, melynek friss tulajdonosa, mintegy nyitótáncként, meglehetősen sarkos elgondolásokkal rendelkezik a neki nem tetsző médiamunkások megfegyelmezéséről. Nem csinált titkot abból, hogy például, a vele vitatkozó Kiszelly Zoltán – ha Ungár lenne a Figyelő tulajdonosa – nem dolgozna ott. Ezt a kijelentést ugyebár nehéz az újságíró tulajdonostól való függetlenségének kontextusában értelmezni.

A fentiek figyelembevételével, nyugodt szívvel állíthatjuk, hogy nem Bence barátunk véleményével, hanem az „Azonnali”, tulajdonosáét olvashattuk. Akinek széles körű műveltsége és rendkívüli élettapasztalata még sok érdekes dologgal ismertet meg majd bennünket. Alig várom.