Ebben a kampányban nem egy párt vagy pártok álltak szemben a Fidesszel, hanem háttérbe húzódó milliárdosok, brüsszeli és berlini bürokraták, közösségi médiumok algoritmusai és arctalan médiamunkások.


Egyedül utóbbiakról tudjuk, hogy mit gondolnak a kialakult helyzetről, ők ugyanis ontják magukból a megfejtéseket. A választási eredményre adott diagnózis most is ugyanaz: a választók ostobák, a vidékiek még ostobább bugrisok, migránskérdés nem létezik, csak a Fidesz behazudta, és persze töketlenek a baloldali politikusok. Az a tény mintha elkerülné a megfellebbezhetetlen balliberális megmondóemberek figyelmét, hogy nekik maguknak is oroszlánrészük volt ennek a kampánynak a lebonyolításában. Saját munkájuk természetesen jelesre osztályozzák. Itt van rögtön egy mintapéldány: a magyar újságírás beteges egocentrikusságban szenvedő hetiválaszos állócsillaga, aki a választás előtt két nappal még taktikai szavazásra buzdított, ma reggel már vidáman közölte, hogy neki lett igaza, hiszen előre látta a Fidesz nagyarányú győzelmét.

Nincs olyan esemény, nincs olyan tévedés, ami ezeket az embereket saját felelősségük elismerésére késztetné. Pedig a kampány utolsó heteiben semmi mást nem csináltak, mint szapulták és becsmérelték az ellenzéki politikusokat, taktikai szavazásra buzdítással összezavarták az ellenzéki szavazókat, és a Fideszről szóló álhírek terjesztésével bőszítették a jobboldali szavazókat.

Miközben magukat szakmainak és függetlennek nevezték, valójában nagyon is politikát csináltak. Nincs ezzel baj, csak tessék felvállalni. A 2018 áprilisi kudarc legalább annyira az ő felelősségük, mint azoknak a balfácán balos politikusoknak, akiket tönkretettek és akiket most minden bajért okolnak.

Nincs illúziónk, a következő négy évben is ez lesz a tempó.

 

(Kép forrása itt.)