Szó nincs arról, hogy most kezdődött volna, és arról sem, hogy ne hirdették volna meg. Több alkalommal is megüzenték: engesztelhetetlen harcot fognak folytatni a nyugati civilizáció ellen a terror eszközével. Számunkra minden ilyen eset megdöbbentő, számítani azonban sajnos lehetett erre. Ígéretet tettek rá.

A háború nem most kezdődött. Ennek a háborúnak az előző felvonásait láttuk New Yorkban, Madridban, Londonban, Toulouse-ban, Brüsszelben, Párizsban most már sokadjára. A nyugati civilizáció pedig egy ideje úgy reagál a hadüzenet fázisát már többszörösen túllépő háborúra, hogy nem vesz róla tudomást; ettől még a háború zajlik, és nem tesszük nem létezővé azzal, ha úgy teszünk, mintha nem tudnánk róla, vagy, ha nem így nevezzük.


A francia nép megérdemli az egész nyugati világ szolidaritását. Hogy a történet egyetlen pozitív oldaláról is szóljunk, az pedig a franciák spontán összefogása, összetartása, ahogy segítették egymást a múlt éjszaka.

A többi részlet, ahogy a várható jövőbeni fejlemények is, már kevésbé szívderítőek. Európa vezetői – hiába a korábbi merényletek – inkább azzal vannak elfoglalva, hogy népszerűsítsék a hüvelyeseket azok egészséges mivolta miatt, meg, hogy címkézzék az izraeli termékeket. Európa nagyhatalmának vezetője kitart eddigi politikája mellett.

Az elkövetők minden bizonnyal francia állampolgárok, sokadik generációs bevándorlók, a legtöbbjük lehet, hogy sosem követett el semmit, és talán még valamelyik nyugati egyetemet is elvégezték. Jó helyismerettel kellett rendelkezniük, vagy jól felkészítették őket. Valójában teljesen mindegy azonban, hogy most érkeztek, vagy már Európában születtek. Lényegtelen, hogy sokadik generációs, vagy friss bevándorlók. A probléma mindkét esetben kapcsolódik a bevándorlás problémájához, ami szintén nem ma kezdődött.

Ettől viszont a jelenlegi átfogó válság nem kerül kedvezőbb megvilágításba. Ha sokadik generációs bevándorlók követnek el ilyesmit, mit várhatunk az olyan tömegekben megbújó emberektől, akik ellenőrizetlenül grasszálnak keresztbe-kasul Európában? Ha már most ilyen mészárlást tudnak rendezni, mi történhet később?

(Francia rendőrök egy túszejtés helyszínén, a párizsi Bataclan koncertteremnél.)

És itt van a kutya elásva: Obama elnök nem kíván „spekulálni”, vajon milyen hátterűek lehettek az elkövetők, és valószínűleg a mainstream nem kíván reflektálni az Allahu Akbar! felkiáltással kezdődő tömegmészárlásra. Ezektől a részletektől nyilvánvalóan el kell tekinteni. Persze, amikor Charlestonban egy kattant kölyök rendez mészárlást, azonnal kimondható, hogy rasszista támadással van dolgunk. A nagy cégek sorra szedik le kínálatukból a konföderációs lobogóval ellátott termékeket (szerencsére a náci cuccokat nem, azokból vígan válogathat a világ népe továbbra is). Ilyenkor azonban mindenki az egyrészt-másrészt beszédet részesíti előnyben, hangsúlyozva, hogy minden kultúrában, vallásban, ideológiában vannak rossz emberek, és hogy a megbélyegzés csúnya dolog. Mintha legalább is ugyanilyen gyakori volna az, hogy baptista szélsőségesek robbantgatnak-kaszabolnak.

A szép beszéd és az univerzális béke nyelve semmit sem fog segíteni a helyzeten. Az sem segít, ha megpróbáljuk eltagadni a mostani terrorizmus természetét és jellemzőit. Őket kicsit sem érdeklik a demokratikus, emberi jogi értékek, vagy profilkép-cserék, ahogy párbeszédet folytatni sem lehet velük.

Ez az esemény – az előzményekkel együtt – a lehető legrosszabb utóhatásokkal jár majd. Nyilvánvalóan erősíteni fogják mindenütt az ellenőrzéseket, szigorítanak – már ha maradt még valamennyi a józan észből Európában. Ez semmiképp sem jó, de ez most nem egy új Woodstock ideje. A másik eredmény az lehet, hogy megerősödik a radikalizmus, ami szintén nem túl szívderítő. Ugyanakkor ez az európai elit hibája is: a korábbi „én szóltam!” figurákat nem kellett volna partvonalon kívülre helyezni, lenácizni, ignorálni. Most már lehetetlenség lesz „autoriter” eszközök nélkül visszaszorítani ezt az iszonyatot. Jó megoldás már semmiképpen sincs, csak rossz és még rosszabb.

Szóltak sokan, sokszor.