Elnökként annak idején például valóságos személyzeti tabula rasát csinált a pártban, mondván, a politika fárasztó professzió, ezért az idősebbek – érdemeik megfelelő elismerése mellett – hamarabb abbahagyhatják.

Az ilyesmit persze az érintettek nemigen szokták elfelejteni.


Aztán nem átallott bocsánatot kérni a határon túli magyarságtól, elismervén, hogy a 2004. decemberi népszavazáson nem holmi bűnt, egyenesen hibát követtek el a szocialisták, amikor az SZDSZ intenciójára a kettős állampolgárság ellen szavaztak, tisztelet a gerinces kivételeknek.

Mondanak még róla ezt, azt, sorolhatnánk is, de minek?

Ráadásul nem írja mojnak a molylepkét, fojónak a Dunát, továbbá nemcsak nyelvvizsgája van, nyelveket is beszél, nem téved el, ha nyugat felé átlépi a Lajtát, korlátra nem kúszik, földre nem hasal, csendben politizál inkább, vagyis karakteresen lóg ki a sorból.

Veszélyes pali, na.

Most, hogy az MSZP-ben is európai tortaszeletelés van, s két, netán három jó kis kasszás brüsszeli állás kinéz nekik, egy ilyen fickót ilyenkor muszáj a helyére tenni.

Kiváltképp, ha az egyik biztos brüsszeli befutóra nem azt a személyt képzeli el, akit a jelenlegi pártvezetés buzgón támogat. Hanem – micsoda vétek! – egy nyelveket jól beszélő másikat. Aki még csak nem is ő maga…, noha ő is lehetne.

Ki érti ezt?

Mert az első hely természetesen a pártelnöké a listán, no, nem mintha Tóth Bertalan amúgy Brüsszelbe vágyna, nem. Nyilvánvalóan politikai megfontolásból lett listavezető, talán azért, hogy elegánsan átadja majd a helyét a Párbeszéd jelöltjének, kinek önerőből egyébként semmi esélye se lenne, így viszont tuti befutó

Ez érthető, ugye?

Az MSZP tavaly áprilisban a Párbeszéd-flört miatt kis híján kívül rekedt a parlamenten, most mégis a hátán vinné ki liliputi szövetségese emberét Brüsszelbe, a sajátjai rovására.

Nehéz eldönteni, hogy ez már maga a szerelem-e, avagy még mindig csak a flört? Eleganciának mindenesetre elég sajátos politikai elegancia, amitől a pártban jó néhányan kissé idegesek. Hiszen ilyenkor nagyon nem mindegy, kié lesz a feltehetően biztos második, s kié a bizonytalanabb harmadik hely.

Mesterházy ezért most határozottan úgy vélekedik, legalább a másodikra jelöltessék az alkalmasabb.

Csakhogy magasabb érdekek miatt valaki ezt nem így gondolja, s ha ő így gondolja, akkor az úgy is lesz.

Tóth úr tudniillik példamutatóan engedelmes elnök, úgy idomul ő a magasabb érdekekhez, ahogyan egy pécsi kesztyű simul valamely férfimancshoz. S persze azt is hajszálpontosan tudja az elnök úr, hogy bár látszólag ő a főnök, a látszat néha csal. Azért a mancs mozgatja a kesztyűt, s nem a kesztyű a mancsot.

És ez a mancs ragadná most nyakon Mesterházyt.

Halmazati büntetésül.

 

(Kép forrása itt.)