1. A liberális demokraták alkonya

A hidegháború lezárása után felemelkedő és hatalmát megszilárdító liberális elit sikeresen elérte, hogy a nyugati demokráciát azonosítsa saját politikai céljaival és ízlésvilágával. Így született meg a liberális demokrácia, amely nem választás kérdése, hanem a történelmi fejlődés egyetlen lehetséges és járható útja, egyúttal az emberi civilizációs törekvések csúcsa. Legalábbis a liberális elit olvasatában. 2016 egyértelmű törést okozott eddigi zökkenőmentesnek mondható hatalomgyakorlásukban. Ahogy azt maga Soros György is megállapítja a napokban megjelent dolgozatában, a liberális demokrácia Hollandiától Olaszországon át az Egyesült Államokig vereséget szenvedett. Azt is hozzáteszi, hogy ez a sorozat 2017-ben is folytatódni fog. Még ha Soros írásának végkövetkeztetésében nem is, de a helyzetértékelésében egyetérthetünk. A világban új típusú vezetők emelkednek fel, akik erejüket nem a globális gazdasági elitből merítik, hanem a mögöttük álló politikai közösség támogatásából. A globalizációpárti és a természetes közösségek lebontásán dolgozó politikai menedzsereknek úgy tűnik, leáldozott.

(Kép forrása: itt.)


 

2. Az Unió dezintegrációja felgyorsult

Az unió ma szinte az összes válságjelenséget mutatja, amely a széthulló birodalmakra jellemző. A határok védelmére való képtelenség, demográfiai hanyatlás, adóssághegyek felhalmozása, az identitás meggyengülése, szecessziós törekvések erősödése, a bürokratikus szellem elhatalmasodása, hogy csak a legárulkodóbb vonásokat említsük. Közel ötvenévnyi dinamikus fejlődés után az unió integrációja tíz évvel ezelőtt lényegében leállt, és jelenleg nincs egyetlen keresztülvihetőnek látszó terv sem a közösség erősebbé tételére. A nemzetállamok ma erősebben védelmezik a szuverenitásukat, mint az elmúlt negyed évszázadban valaha, amelyre az európai szuperállam szorgalmazói hol fenyegetőzéssel, hol kioktatással reagálnak, amivel csak gyorsítják a Brüsszellel szemben szkeptikus politikai erők felemelkedését. Megoldások helyett megbélyegzik azokat, akik szerint az Uniónak új irányra van szüksége. Idén ez a politika is látványos csődöt mondott.

 

3. Továbbra sincs európai megoldás a migráció kezelésére 

Bár a magyar kormánypolitikusok előszeretettel hangoztatják, hogy Európa elfogadta a magyar megoldásokat a migrációs politikában, ez egyelőre sajnos nincs így. Az egyes európai tagállamok irányvonalában itt-ott ugyan örvendetes változás állt be, de brüsszeli áttörésről egyelőre nem beszélhetünk. Még ha a Willkommenskulturnak le is áldozott, Európa déli határa továbbra is nyitva áll és a legkritikusabb határszakaszt arra az Európával konkuráló, regionális nagyhatalmi szerepre törő Törökországra bíztuk, amely oroszlánkörmeit Európán próbálgatja. Emellett a földközi-tengeri parti őrség továbbra is komp-üzemmódban működik Afrika és Európa között. Eközben Európa számos országában még mindig elkeserítően alacsony intellektuális színvonalú vita folyik arról, hogy ki lehet-e utasítani egy migránst, ha bűncselekményt követett el. Európa sem fejben, sem eszközökben nem áll még készen, hogy megvédje magát.

 

4. Tovább nő Magyarország mozgástere

Az idei az első év, amikor kezdenek megmutatkozni az Orbán-kormány korábbi öt évnyi intézkedéseinek közép és hosszú távú eredményei. Miután sikerült leállítani a legnagyobb pénzügyi szivattyúkat, amelyek 2010 előtt évente sok százmilliárd forintot pumpáltak ki kamatköltségek, meg nem fizetett adók és elvont profit formájában, láthatóan több pénz marad az országban. A költségvetés hiánya így tartósan alacsony, az államadósság csökken, ráadásul úgy, hogy szép lassan hazai kézbe kerül, amivel csökken az ország kiszolgáltatottsága és az államkötvények után fizetett kamat a magyar polgárokat gyarapítja.

Idén történelmi mélypontra süllyedt a munkanélküliség, tovább nőtt a foglalkoztatottság, és ami a legjobb hír, hogy közel 10 év után érezhetően mozgásba lendültek a bérek. Igen, ma érezhetően több pénz van az emberek zsebében. Az ország tényleg erősödik, bár kétség kívül van honnan.

Az elsődleges makrogazdasági adatokon túl azonban, amelyek már a 2010-2014 között is erős javulást mutattak, a kormány intézkedései a társadalom szintéjén is kezdik kifejteni kedvező hatásukat. A házasságkötések számának látványos emelkedése, születésszámban beálló fordulat, visszaigazolják a kormány középosztálybarát politikáját.

Az ország növekvő stabilitása önmagában is bővíti a gazdasági és politikai mozgásteret, a 2016-ban kezdődött geopolitikai átrendeződés pedig tovább erősítheti Magyarország pozícióját. Ma Magyarország nagyobb hatást gyakorol környezetére, mint 1989 óta bármikor. Ebben nagy szerepe van a magyar miniszterelnök személyes nemzetközi tekintélyének növekedésének.

 

5. A centrális erőtér vége

A mögöttünk álló esztendő nem hozott elmozdulást a pártok támogatottságában. Az ellenzék továbbra is gyenge, a kormánypártok pedig utcahosszal vezetnek. Az egyedüli, de annál jelentősebb fejlemény a Jobbik baloldalra történő átsorolása. Azzal, hogy a Jobbik látványos gesztusokat tesz a baloldali szavazóknak, melynek egyik legemblematikusabb pontja az alaptörvény-módosítás elutasítása volt, a Fidesz egyedül maradt a jobboldalon és megszűnt a háromosztatú politikai tér. A Jobbik radikális fordulatával megkezdődött a párt betagolása a létező balliberális pártok világába és egy olyan protest-koalíció felépítése, amelyet egyedül a Fidesszel szembeni revánsvágy köt össze.