A Simicska-média központi lapja még szilveszter előtt üzente meg, hogy az általuk Botka László által vágyott Összefogásban nincsen helye Gyurcsány Ferencnek. A legjobb lenne, ha hátralépne – üzenik névtelen informátorok mögé bújva.

(Nem tudnak kilépni az árnyékából. Kép forrása: itt.)

2018-ra minden másképpen lesz! Tanultunk a 2014-es hibákból! – fogadkoztak a baloldali és liberális politikusok. Nézzük meg közelebbről, hol tart jelenleg a balliberális választási szappanopera, és milyen helyezkedés várható a tavaszi politikai évadban!?


Az alapképlet továbbra is ugyanaz: A Fidesz/KDNP bő 2 millió szavazóra számíthat, a baloldal bő egymillióra, míg a Jobbikot 500-800 ezer ember választaná. A centrális erőtérben a baloldal és a Jobbik egymással versenyez az esélyes kihívó szerepéért, így egyiküknek csak akkor van esélye nyerni, ha a Fidesz rosszul szerepel, és a választói elégedetlenség (proteszt) egy irányba hat. Ennek most kicsi a valószínűsége.

A számokat látva 5 éve Karácsony Gergely, majd 2016-ban Haraszti Miklós és Medgyessy Péter is egy “technikai”, mások szerint “perverz”, koalíció létrehozását javasolta, amelyben a Fideszen kívüli pártok egyfajta népfrontot alkotva győznék le Orbán Viktor pártját. Az egyik javaslat szerint kétharmadot szerezve bontják le a Nemzeti Együttműködés Rendszerét, majd új választást írnak ki. A másik javaslat szerint az egyesült ellenzék még 2018 előtt kikényszeríti a választási szabályok arányosítását, így gátolva meg a Fidesz abszolút többségét. Erre mondják, hogy tűzet vízzel, és hogy a papír sok mindent elbír.

A sok ötletelést azonban láthatóan felülírja egy akarat, amely médiát, politikai tanácsadót, pénzt, kapcsolatrendszert és tudást is hajlandó áldozni a Fidesz megbuktatására. Minden mindegy, csak dögöljön meg Orbán Viktor tehene. Ez az akarat terelné egy akolba a Jobbikot és az MSZP-t (vagy legalább ezek szavazóit), Kálmán Olgát és a HírTV-t. Ennek az akaratnak van most az útjában Gyurcsány Ferenc, miközben a DK szavazóira égető szükség lenne.

Mivel máshogy nem stimmel a matek, a gordiuszi csomó átvágása Gyurcsány Ferenc önkéntes visszavonulása lenne. De az ex-miniszterelnököt nem ilyen fából faragták. Ő ugyanis már visszavonult egyszer (2009-2010 között), átengedve másoknak a porondot, ám szerinte “nem jöttek jobbak”, így továbbra is ő “kénytelen” vezető szerepet játszani. Pedig sokan kívánnák, hogy az őszödi beszédben vázolt alternatívát választva, a baloldalról írjon “kiba…tt jó könyveket”.

Gyurcsány Ferenc ambícióját Mesterházy Attila és Bajnai Gordon is csak kicselezni tudták, legyőzni nem. Amikor 2013 nyarán, első körben a DK nélküli összefogásról állapodtak meg, a fővárosi Műegyetem rakparton, az október 23-i ellenzéki rendezvényen a “demokraták” Mesterházyba fojtották a szót, “teljes összefogást” követelve.

A DK elnöke rutinos politikus. 2002 után tanácsadóból lett előbb miniszter, majd miniszterelnök. Pártelnökként és miniszterelnökként fellépett a pártpénztárosok túlhatalma ellen, ezzel próbálta saját mozgásterét növelni. Most alig meglepő módon a két korábbi pártpénztáros érdekköréhez sorolt lapok kezdik az összefogásból Gyurcsányt kitessékelni.

Gyurcsány jól érzi, hogy 2018 még nem az ő ideje. Most elég neki a balliberális térfélen a leszálló ágon lévő MSZP és a töpörödő liberális pólus mellé egy felszálló ágban lévő DK, amely 2022-re már tényleg a balliberális oldal legerősebb politikai pártja lehet. Ehhez viszont 2018 (minimum a frakcióalapítás) a belépőjegy, amit nagyon nehéz lesz tőle elvenni.