Bajoroszág a leggazdagabb német tartomány. A bajorok mindig is különcnek számítottak, és ma is jól ötvözik a bőrnadrág hagyományát a laptoppal és az új ipari technológiákkal. Sajnos, a migránskérdésben már nem állnak ennyire jól.

Vajon a CSU is átveszi a nulla migráns politikát?


Egyfelől ott van a német gazdaság kielégíthetetlen munkaerő szükséglete és Merkel kancellár azon fixa ideája, hogy a migránsválság “erkölcsi imperatívusza” rádöbbenti az uniós tagországokat arra, hogy az újkori népvándorlás kihívásait csak közösen, azaz az integráció elmélyítésével lehet kezelni. Másfelől ott a józan paraszti ész és számos nyugat-európai rossz tapasztalat a muszlim tömegek szinte lehetetlen társadalmi integrációjáról.

Az őslakosok után Ausztriában és Németországban is a muszlimok köréből kerül ki arányaiban a legtöbb segélyezett, számukat a 2015 óta érkezett tömeg csak tovább növeli. Thilo Sarazzin 2010-ben megjelent “Németország felszámolja önmagát” című könyve már jóval a migránsválság előtt kimutatta, hogy az európaitól idegen kultúra mennyivel csökkenti a társadalmi beilleszkedés és munkába állás esélyét.

A CSU szavakban ellenállt ugyan a “Willkommenskulturnak”, ám emlékeztek arra is, hogy a müncheni főpályudvaron tömegek tapsoltak a vonatszám érkező migránsoknak. A kezdeti fenntartásokat újabb, immáron erősebb szavak követték. Seehofer CSU-elnök vissza akarta hívni a kormányból pártja minisztereit. Volt, amikor Merkel önkényes határnyitása miatt a szövetségi alkotmánybírósághoz akart fordulni. A szeptemberi választás előtt csak az évi kétszázezer fős létszámkorlát elfogadása mellett akarta Merkel kancellár-jelöltségét támogatni.

Ahogyan a korábbi fenyegetéseket sem váltották be, úgy a választás előtt is meghunyászkodtak. A létszámkorlát követelését egy “Bajorország-tervbe” szervezték ki, aminek semmilyen kényszerítő ereje nem volt Merkelre.

A szeptemberi német választás után tíz nappal rukkolt ki az Európai Bizottság azzal az ötletével, hogy újabb ötvenezer migránst osszanak szét — ezúttal önkéntes alapon — a tagállamok között. Ezt követően, de még az osztrák parlamenti választás előtt az uniópártok abban egyeztek meg, hogy eztán már “csak” évi kétszázezer migránst engednek Németországba. Egy héttel később az osztrákok hatvan százaléka olyan pártokra szavazott, amelyek a visegrádiak nulla migráns politikáját követik.

A CSU azzal, hogy a fősodornak való megfelelést választotta a migránsáradat korlátozása helyett, szeptemberben Bajorországban már csak 38 százalékos eredményt ért el. A következetesen bevándorlásellenes AfD 12 százalékot kapott, és azóta is kétszámjegyű a támogatottsága.

A politikai hattyútáncát járó, 68 éves Horst Seehoferről egyre kevesebben hiszik el, hogy a sarkára áll. Kérdés, hogy mennyire lesz bátor az új pártfőtitkár, az 50 éves Marcus Söder, aki csak fokozatosan tudja a CSU irányítását átvenni. Most ott tartunk, hogy a nagykoalíciós tárgyalásokon a CDU/CSU ragaszkodik az évi kétszázezres létszámkorláthoz, míg a szintén zuhanó támogatottságú szocdemek azt nem alkalmaznák a márciusban induló családegyesítésre.

A CSU aligha fog változtatni migránspolitikáján, marad az évi kétszázezres létszám. A szeptemberi tartományi választásokig azonban ennek elkendőzésére Orbán Viktort és Sebastian Kurzot még többször fogják Münchenben vendégül látni.

 

(Kép forrása itt.)