Soros György nyitotta meg a sort a kies Davosban: végleg sikerült igazolnia, hogy talán mégsem egészen érdemtelenül került fel arra a sokat emlegetett plakátra. Az, hogy a népvándorlásról mi a véleménye, eddig is tudvalévő volt, most viszont azt bizonyította be, hogy a magyar belpolitika komoly tényezője, ismeri a pártok legféltettebb titkait, naprakész a politikai zsetonok adásvételében.

Honnan tudja mindezt a messzi távolból, rejtély, de hát miért ne lehetnének neki is titkai? Persze ne zárjuk ki, itt is pusztán csak spekulál.


Mindenesetre evvel egy jókora davosi szöget vert be az MSZP koporsójába, amitől leginkább Gyurcsány perdülhetett örömében táncra. Olyannyira perdült is, hogy eközben körkörösen nekiment mindenkinek, aki a honi közéleti parketten él és mozog. Az ön-stimuláció ékes példájaként önmagát (illetve pártját, ami ugyanaz) nevezte ki a kormány egyetlen igazi, kérlelhetetlen ellenfelének, s mindenkit sötéten megfenyegetett, aki a „diktatúrával” kollaborál.

Már csak az a kérdés, felmondja-e egyéni listás, koordinált indulását az MSZP-vel, amely pártot Sorossal együtt ő maga is a Fidesz zsebéből látja kikandikálni. Vagy ennek ellenére összefogna egy „kollaboránssal”? Ha igen, akkor ezt még pártja néhány merészebb tagjának is meg kéne azért magyaráznia.

Az MSZP-ről már nem is beszélve, no, nem mintha a szocialista vezetők elszántan igényt tartanának efféle magyarázatokra. Ők továbbra is a „mindenki jöjjön össze mindenkivel” típusú ellenzéki partiban utaznak. Mi több, mindmáig csekély látogatottságú partijuk meghívott díszvendége, Karácsony Gergely egyenesen az egyik pártlistás fő helyre ültetné Gyurcsányt, nyilván ügyelve rá, hogy tisztes távolra legyen a hithű kommunista Vajnai Attilától, akivel Karácsony a napokban – ilyen rossz a helyzet? – szintén megbarátkozott.

Ám tartok tőle, hogy Gyurcsány, ahogyan eddig az MSZP-t, Karácsonyt is kikosarazza. Bolond volna bármiféle szalmaszálat nyújtani nekik.

S végül, de nem utolsósorban: Vona. A Jobbik (ma még) elnöke nem tanulmányozhatta kellő figyelemmel Csurka István és Torgyán József egykori politikai sorsát, noha mindkettejüknél gyengébb, s jóval többet is hibázik náluk. Profi politikus Európából, annak is az iszlám által hosszan és súlyosan nyaggatott keleti fertályáról nem mondhat olyan iszlámrajongó szövegeket, mint amelyek a videókról most visszaköszönnek. Akkor sem, ha ez még a cukiság előtti korszakából való, amikor a fő mondandója még a cigány- és a zsidóellenesség volt. Ha a magyar múlt emlékeit az adott helyszíneken mellőzte is, miért nem nézett szét előtte a nyugati szélsőjobb háza táján? Láthatta volna, hogy rajongása Nyugat-Európában is elég egyedülálló.

Más szóval, méretes öngól.

Arra pedig végképp illett volna gondolnia, hogy alkalomadtán ezek a videók bármikor előhúzhatók. Kampány idején különösen.

Nem úgy fest, mintha számított volna rá.

Sebaj, nyilván akadnak majd, akik szívesen segítenek rajta.

Mondjuk, gyorsan meghívják a Spinoza-házba, tereferélni, magyarázkodni.

 

(Kép forrása itt.)