Bő egy évszázaddal ezelőtt a megátalkodott Ady Endre így kárhoztatta saját hazáját: „Kompország, Kompország, Kompország: legképességesebb álmaiban is csak mászkált két part között: Kelettől Nyugatig, de szívesebben vissza.".

(John Gast American Progress című festménye, az "új nyugat" modernizációjának allegorikus ábrázolása.)

A vád azóta is élő. Gyanús egy hely ez a magyar Ugar, szívesebben szittyásodna vissza, csak nem akarja befogadni a Haladás magvait! Akkor, egy évszázaddal ezelőtt meg is lett az eredménye a vágyott „nyugati” eszmék hatalomra kerülésének: 1918-1919-ben az igazi Haladók, a nyugatos emberek, az értelmiség vehette át a hatalmat. Történelmi, sorsfordító idők voltak, és a saját állításuk szerint igazi „nyugatos” lelkek sikeresen fordítottak is az ország sorsán: mégpedig rossz irányba, a lehető legcikibb, leghülyébb módon. Ez volt a magyarországi zsurnalizmus uralmának mérlege.


 

Az új évezred elején mintha kísértetiesen megismétlődne ez a lemez. Visszatérő vád, hogy nem vagyunk eléggé nyugatiak, ráadásul, Orbán Viktor ki akarja csempészni az Unióból az országot, hátat akar fordítani Európának, hogy illiberális (ami nem-nyugati), és hogy Putyinnal barátkozva orosz csatlóssá tette az országot. Az elmúlt év végén mindezt a balliberális oldal egyik vátesze előadás formájában és hosszú esszében is megfogalmazta. Tölgyessy Péter állítása szerint a Monarchia korrupció-mentes időszak volt (vajon olvasott Mikszáthot?), Trianon félreértelmezése vezetett oda, hogy „a társadalom bűnösöket keresett, de mindig másban találta meg” (vajon Marx, Hitler és a többiek mikor estek le a horizont alá nála?), illetve, hogy 200 éve akar a magyar nép a nyugathoz tartozni. Még ha azt mondta volna, hogy az értelmiség akar a „Nyugathoz” tartozni. De a nép? Elképzelem az alföldi parasztot, amint dobálja a kukoricacsuhét a búboskemencébe es arról álmodik, bárcsak úgy élhetne, mint egy manchesteri acélgyári munkás, vagy az éhség elől menekülő ír paraszt, vagy a sovány földdel tusakodó svéd gazda. Sokkal valószínűbb, hogy a magyar nép tagjainak eszébe sem jutott máshova tartozni, mint ahova akkor és most is tartozott. Tölgyessy esszéjéről mindössze annyit érdemes megjegyezni: hasonlót már írt egyszer Kis János a Beszélőben, három évvel ezelőtt. Ugyanaz a gondolati kör, ugyanaz lamentáció. És ugyanaz a percepciós hiba: egy sosemvolt aranykort próbálnak egy történelmileg nevetségesen rövid időszakba, 15-20-30 évbe belelátni, térben is aránylag szűk keretek közé.

Így azután jogosan merül fel a kérdés: mi az a Nyugat? Pontosabban mivé lett a „Nyugat”? Mi az a példa, ahova a kétely nélkül besorolás igénye manapság kötelező?

Az, ahol az egyetemeken „safe space” divatja dúl? Ahol leveszik az angol irodalmi tanszékről Shakespeare portréját és egy totális katyvasszal helyettesítik? Leginkább először is egy fekete, leszbikus írónőjével, mert túl sok kép van fehér férfiakról kirakva? Vagy az a Nyugat, ahol az MTV a fehér srácoknak ajánl újévi fogadalmat, mert a „fehér srácok egy kicsit jobbak lehetnének jövőre”? Ahol állami egyetemen „a kövérség tudományát” (fat studies) lehet felvenni – a diszkrimináció elleni tudományos harc örve alatt? Ahol egy Denzel Washingtonnak kell helyreraknia a celebvilág túlhabzását? Vagy mondjuk Svédország lenne a Nyugat, ahol a terrorizmus elleni harc főnökének olyasvalakit neveztek ki, aki előtte a svéd Vöröskeresztet vezette, a doktoriját Nostradamusból írta, és aki szerint a szélsőjobboldal miatt erősödik meg a radikális iszlámizmus? Vagy az, ahol a híradások szabadságát akarják visszanyesni, miközben a „mainstream” média nem volt képes a tavaly szilveszteri buliról tudósítani? Az a Németország, ahol az USA-ban betiltott, Al-Kaida közeli szervezetek nyíltan végzik a térítést és az uszítást? Esetleg az a Nyugat, ahol a National Geographic egy 9 éves transzneműt rak ki a címlapra? Ahol lassan – Horn Gyula szavaival élve - a „csak kötelező ne legyen” maximája is érvényét veszti? Ahol a Tágra zárt szemek és az Elrabolva című filmek az életből vannak merítve? Ahol az erőszak miatt inkább betiltanak szilveszteri rendezvényeket, vagy kisebb hadsereg kell megrendezés biztosításához? Ahol Igazság Minisztériumot hoznak létre, elfelejtkezve Orwell 1984 című regényéről? Lesz esetleg a Minigaz mellett Minipax, Minibő és Miniszer is?

És vajon mit gondol erről a fentebb megszólított, még fentebb pedig kárhoztatott magyar nép? Egy nemrég nyilvánosságra került kutatásból az derült ki, hogy népszavazás esetén a magyarok háromnegyede arra voksolna, hogy maradjunk az EU-ban. Ahogyan a „szittyalét” történeti aspektusait tárgyaló, a fürdőkád-gyerek egyenletben nehezen elhelyezhető könyvet író történész frappánsan megjegyezte: „A nyugati minták régóta meghatározzák az értékrendünket, nehéz elképzelni, hogy ez belátható időn belül megváltozzon.”.

De nem ezek a nyugati minták. Én hiszem, hogy nem ez a Nyugat. Ez Liberália, egy értelmiségi elit vágyálmainak Sohaországa.

Számunkra, magyarok számára újra az lesz az év kérdése: vajon elkezd-e a Nyugat visszatalálni önmagához, vagy pedig tovább szürkül és roskadozik, nevetségesen és tragikusan. Azért ez a kérdés számunkra, mert mi is a Nyugathoz tartozunk.