Már-már elcsépelt tény, hogy Magyarország legfontosabb kereskedelmi partnere Németország. Szinte döbbenetes, de exportunknak és importunknak is közel negyedét Németországgal bonyolítjuk. Bár annak tükrében nem meglepő, hogy a legnagyobb külföldi tőkebefektetők is németek Magyarországon, az összes külföldi működő tőke harmada Németországból érkezett a 90-es évek elejétől egészen napjainkig. Áttételesen tehát Németországon, a német cégeken keresztül kereskedünk a világgal.


Éppen ez a félperifériás státuszunk jelenti az egyik legnagyobb kihívást a német-magyar gazdasági kapcsolatokban. A németek elégedettek az itteni munkaerő ár-érték arányával, mi viszont szeretnénk többet keresni a közös üzleteken. A Holdról szemlélve Magyarország egy nagy összeszerelő üzem, míg Németország a Rózsadomb. Termelésünket olcsón fel lehet futtatni gazdasági élénkülés idején és le lehet építeni, ha válság van – úgy hogy a Rózsadombon élők a leépítésből semmit sem érzékelnek. Ebből a szerepből kitörni nekünk nagyon nehéz, mert bizony a piacokat a németek hozzák. A felállással minden érintett fél tisztában van és ezért az exportra termelő, a hazai kis- és közepes méretű vállalkozásokat beintegrálni hajlandó német cégek jól is érzik magukat Magyarországon.

Más a helyzet a kritikus infrastruktúra területén működő vagy másképpen megfogalmazva a belső piacokra termelő és szolgáltató, korlátozott versenykörülmények között tevékenykedő vállalatokkal kapcsolatban (távközlés, energetika, média, pénzügy). Mivel ezek a cégek Németországban nemzeti, valamint szektortól függően köztulajdonban vannak, ezért ideológiai nézetkülönbség nemigen mutatkozik. Egyedül az érdeksérelmek jelenthetnek problémát.

A látogatás során vélhetően szó esik majd az Amerika és Európa között kötendő, előkészítés alatt álló szabadkereskedelmi megállapodásról (TTIP) is. Nagyon úgy tűnik, hogy a németek sem tudják eldönteni, hogy szeressék-e a megállapodást vagy sem, ugyanis tőketulajdonosként jól járnának, ha sikerül az USA-val jó üzletet kötniük, viszont termelőként rosszabb helyzetbe kerülhetnek. Mindeközben Németország technológiai és gazdasági értelemben Európa vezető hatalma és előnye versenytársaival szemben egyre csak nő.  A kimeríthetetlennek tűnő keleti erőforrásokkal kiegészülve pedig az eurázsiai gazdasági térben rejlő potenciál beláthatatlan távlatokat nyithat számukra.

Itt ér véget a (köz)gazdasági elemzés, és innentől a politikáé a terep.