(Kép forrása: itt.)

Három népszavazás is lesz az elkövetkező hónapokban, amelyek döntőek lehetnek az Unió jövőjét illetően. Áprilisban Hollandiában tartanak referendumot: a választópolgárok arról dönthetnek majd, hogy országuk támogassa-e az Európai Unió és Ukrajna közötti társulási szerződést. Júniusban a britek szavaznak arról, hogy az Egyesült Királyság kilépjen-e az EU-ból. Orbán Viktor pedig február végén jelentette be, hogy a magyarok népszavazáson dönthetnek majd a kötelező betelepítési kvótáról.


Az európai elit számára kellemetlenek lesznek ezek a népszavazások, hiszen, bár különböző szempontból, de mindhárom az Unió demokrácia-deficitjére mutat rá. Ha pedig valaki az Európai Unió működésének demokratikusságát kezdi firtatni, rögtön beindul az elhárító gépezet. A legjobb védekezés a támadás elvet követve meg is kezdődött a népszavazások hiteltelenítése. Ezt láthatjuk abban a cikkben is, amiben a demokrácia, az emberi jogok és az újságírás professzora hosszasan fejtegeti, hogy az elkövetkező hónapok európai népszavazásai rossz célokat szolgálnak, sőt, egyenesen veszélyt jelentenek a liberális demokráciára.

Az említett cikk szerzője azt állítja, hogy a népszavazás intézménye rossz, mivel populista. A népszavazás megnöveli a demagógok és a szélsőséges politikai erők szerepét, és a befolyásolható, korlátolt, az érzékenyítési tréningeket rendszeresen kihagyó egyszeri választópolgár könnyen hozhat illiberális rossz döntést. Liberális demokráciákban a dolgok rendje az, hogy képviselőket választunk, a népet véleményét pedig nem tanácsos kikérni mindenféle jelentéktelen ügyben. 4-5 évente azért illik tartani egy-egy választást, de a szakpolitikai kérdéseket bízzuk csak a szakértőkre. Akikre persze nem hat semmiféle demagógia, akiket nem lehet lekenyerezni, akik ellen állnak minden külső hatásnak, és csak a mindenható ÉSZ érveinek engedelmeskedve építik a szép új világot.

Teljes képzavar. A demokrácia és az emberi jogok nyugat-európai professzora hosszasan érvel a népszavazás intézménye ellen, és legnagyobb vétkének azt rója fel, hogy populista. Mégis, milyen legyen egy népszavazás, ha nem populista?!

A cikk valódi tanulsága azonban messzebbre vezet a szóban forgó népszavazások kimenetelénél. Kiderül ugyanis, hogy még a mérvadó európai értelmiség is talál kivetnivalót a liberális demokrácia rendszerében – az embereket. Hiszen hiába a sok szép íróasztali terv, hiába a sok brüsszeli bürokrata, vannak, akik még ma is arra vetemednek, hogy megkérdezzék az embereket arról, hogy milyen országban szeretnének élni, hogyan képzelik a jövőjüket.