(Pakisztáni migránsok várakoznak a Leszbosz szigeti Moria traznitzóna előtt.) 

Többen feltételezték, hogy a berlini és brüsszeli elitek az Európa peremén feltorlódott migránstömeg egy részének (1,5 millió embernek) a beengedésével 2015-ben “kész tényeket” akartak teremteni. Ahogy Merkel kancellár a ködösítő “újbeszéd” fogalmaival mondta: “Már itt vannak a migránsok, nem tudunk mit tenni!”.


Tavaly, “első nekifutásból” remélték átvinni a permanens betelepítési kvótát. Előbb áprilisban, majd szeptemberben. Ahogyan ezek a tervek egyre nyilvánvalóbbá váltak, úgy nőtt az ellenállás Európa józanul gondolkodó politikusai, majd idővel választópolgárai körében. Magyarország kormánya ebben (is) élenjáró volt, mint ahogyan számos magyar intézkedés átvétele is Budapestet igazolja: Azóta több uniós ország védi kerítéssel határait, és újabban már Görögországban is tranzitzónákban hot spotokban bírálják el gyorsított eljárásban a menedékkérelmeket.

Ebben a környezetben terjesztette be Thomas de Maizière, német szövetségi belügyminiszter integrációs törvénytervezetét, amely, elfogadása esetén, mintául szolgálhat egy későbbi permanens és kötelező uniós betelepítési kvóta alapján Európába érkező migránsok integrálására. Ne legyenek ugyanis kétségeink: A Törökország-EU megállapodás csak akkor fog működni, ha Törökországból szabályozott módon érkezhetnek Európába migránsok. És máris újra a kötelező betelepítési kvótánál vagyunk.

Arról már többen írtak, hogy Berlin 2015. novemberében másodszor szigorított a szabályokon: A szírek menedékkérelméről is egyenként döntenek, és első körben csak egy évre adnak menekültstátuszt. Családegyesítésről is csak az első év után lehet szó, ám második körben is csupán három éves tartózkodási engedélyt adnak. Ezek a szigorítások papíron jól mutatnak, és találkoznak a jövevények magas száma miatt aggódó német társadalom elvárásaival is. A német hatóságok a gyakorlatban azonban legalább 170 000 migránsról nem tudják, hogy kicsoda, és pontosan hol is tartózkodik. A német menekültügyi hivatalokban ráadásul százezerszám tornyosulnak a döntésre váró kérelmek, és nincsen elég nyelvtanfolyami és felnőttképzési kapacitás sem.

Ezek után nézzük meg részletesen, mit is szán Berlin a migránsoknak: Az új bevándorlási integrációs javaslat szerint a menekültstátuszt elnyerő migránsoknak mihamarabb el kell kezdeniük az államnyelv tanulását. A számukra kijelölt településen kell maradniuk, ha onnan elköltöznek, elveszítik a szociális juttatásokra való jogosultságukat. Idővel el kell kezdeniük a szakképzési tanfolyamot is, és ugyanez vonatkozik a családegyesítés során érkező rokonokra is.

Az EU-t jelenleg meghatározó elitek tehát ezt a javaslatot teszik az Európába igyekvő migránsoknak, ez az immáron megfogalmazott elvárás. Aki erre képes és hajlandó, annak van esélye a menekültstátuszra és a családegyesítésre. Aki erre nem hajlandó és/vagy képes, azt idővel immáron akár akarata ellenére is “haza” lehet küldeni, ha máshová nem, hát Törökországba (már ha onnan érkezett az Unió területére).

És vajon mit szánnak ezek az elitek nekünk, európaiaknak? Ez is láthatóvá válik a német politikusok nyilatkozataiból. Ők ugyanis azt szeretnék, ha (az olcsó munkaerőből és új vásárlók százezreiből hasznot húzó multinacionális cégek helyett) mi, európaiak viselnénk az integráció költségeit: Legyünk önkéntesek a migránsok tömeges ellátásánál. Legyünk a településünkre “sorsolt” migránsok mentorai. Adó- és járulékfizetőként “előlegezzük meg” azokat a költségeket, amelyek a migránsok (és családtagjaik) munkába lépése előtt keletkeznek. “Cserében”, mint mondják, a mai migránsok idővel dolgozni fognak, és ők is adó- és járulékfizetőkké válnak.

Kérdés, hogy bejön-e a képlet? Az első hivatalos számok megerősítették, hogy a migránsok pusztán kb. 10 százaléka tud rögvest munkába állni. Ausztriában a tavaly érkezett 111 ezer emberből mindössze százan(!!!) járnak a Bécsi Egyetemre, és tizenhárman dolgoznak a bécsi kórházakban, holott önbevallás alapján a szírek 29, az irániak 39, és az irakiak 40 százaléka rendelkezik felsőfokú végzettséggel.

Schäuble német pénzügyminiszter a többletforrást igénylő minisztertársainak és a szegénységben élő németeknek pluszpénzt kérő szocdemeknek is megüzente: A költségvetésben csak a migránsok integrációjára van többletpénz, másra nincsen! Így már egyáltalán nem csoda, ha ezek az elitek még a jövő évi német és francia választások előtt migránsügyben is kész tényeket akarnak teremteni.