Van itt egy a szó szoros értelmében rettentően egyszerű helyzet. Míg 2012-ben 2.200, 2013-ban 18.900, 2014-ben 42.500, addig 2015 júniusáig több mint 53.000 menedékkérőt regisztráltak a magyar hatóságok. Ha ez így folytatódik, év végére a menedékkérelmet benyújtok száma eléri a 120 ezer főt.

Idén abszolút értelemben hazánkra nehezedik a legnagyobb migrációs nyomás. A hírekben sokat olvashatunk az olasz helyzet tarthatatlanságáról, de valójában mi magyarok még az olaszoknál is nehezebb helyzetben vagyunk. A Frontex, az EU határőrizeti ügynökségének tájékoztatása szerint május végéig Magyarországra 50 ezer menedékkérő érkezett, míg gazdaságilag jóval erősebb és lélekszámát tekintve is nagyobb Olaszországba „csak” 47 ezer fő.


A tavalyi 42.500 menedékkérőből összesen 800 fő jogosult arra az EU normákkal összhangban lévő magyar szabályok szerint, hogy menedékjogot kapjon. Tehát minden ötvenedik menedékkérő volt olyan politikai üldözött vagy humanitárius katasztrófa elől menekülő, akinek befogadása, megvédése erkölcsi, emberi kötelességünk a hatályos szabályok szerint.

Nagyon úgy tűnik, hogy idéntől változik a helyzet. Ugyanis a második negyedévtől kezdődően az egytől egyig visszautasított és ezért hazatérő koszovóiak helyett valódi menekültek érkeznek Szíriából, Irakból, Afganisztánból. És ők bizony hiába nem hazánkba igyekeznek, hanem Európa fejlett felébe, előbb utóbb a nyakunkba szakadnak a jelenlegi EU-s menekültügyi szabályok értelmében.

Arról van ugyanis szó, hogy az Európai Unióban a menekülteljárás lefolytatásának (és a vele járó ellátásnak) tagállamok közötti elosztása a Dublini Rendeleten alapuló igazságtalan rendszerre épül. Azért igazságtalan, mert a menedéket kérőket az esetek döntő többségében ahhoz a tagállamhoz köti, ahol először az Unió területére léptek. Így bár hiába nem célországok az Európai Unió földrajzilag kritikus pontjain található schengeni államok, köztük Magyarország, mégis teherbíró képességüknél lényegesen nagyobb számú menekülteljárást kell, hogy lefolytassanak. 

(Illegális bevándorlók támadják meg a kamionokat Calais-ban. Kép forrása: itt.)

És itt jön a probléma. A Magyarországon menedéket kérők nagy része az eljárás alatt elszökhet, külföldre távozhat és meg is teszi, mert nem ide akar elsősorban jönni. Csakhogy az EURODAC nevű ujjlenyomat adatbázis segítségével vagy más módon azonosítva, a Magyarországról távozó személyeket más tagállamban történő elfogásuk esetén hazánkba toloncolhatják vissza. Ez a Dublini Rendszer lényege a sajátos magyar nézőpontból.

A szerbek köszönik szépen, a naponta Magyarországra érkező közel 500 illegális bevándorlóból 30-at tudnak visszavenni. (Arról, hogy a menekültek egy részét, hogyan „hajtják” át a határon, nem tudok érzelemmentesen beszélni.) Az osztrákok, svájciak és a franciák a múlt hét végén visszatoloncolták az illegális bevándorlókat Olaszországba, ami baljós előjel a schengeni övezet perem-országai számára. Az érvényben lévő szabályozás szerint Magyarországra már most is 50 ezer, év végére akár 120 ezer menedékkérőt is visszatoloncolhatnak.

Egy illegális bevándorló eltartása alsó hangon napi 4.300 Ft-jába kerül a magyar adófizetőknek. (Ekkor még nem beszéltünk az infrastruktúra kiépítésének költségeiről, valamint a határvédelmi és idegenrendészeti költségekről, továbbá az egyéb járulékos, például egészségügyi-járványügyi költségekről.) 50 ezer visszatoloncolt illegális bevándorlóval számolva évi közel 100 milliárd forint tehertétel jut az adófizetőkre, 120 ezer fővel számolva közel 200 milliárd. A jelenlegi leosztás szerint ebből az EU évi 4-6 milliárd forintot finanszírozna.

Csak érzékeltetésképpen, 100 milliárd forintból meg lehetne duplázni az egészségügyi szakdolgozók bérét, további 100 milliárd forintból pedig a másfélszeresére lehetne emelni az orvosi fizetéseket.

Továbbra is úgy gondolom, hogy erkölcsi, emberi kötelességünk menedéket biztosítani a politikai üldözés és a humanitárius katasztrófa elől menekülőknek, de senki nem kötelezhet arra bennünket, hogy áldozattá váljunk saját hazánkban egy teljesen más élethelyzetre kifejlesztett uniós szabályozás, a Dublini Rendszer miatt. Ha most nem állunk ki magunkért, akkor maga alá temethet bennünket a hullám, mert rajtunk, a görögökön és az olaszokon kívül gyakorlatilag senkinek nem érdeke a szabályozás megváltoztatása. Ez a tétje a mostani felfokozott vitának, amit mintha egyre kevesebben értenének. Arról persze érdemes beszélni, hogy hogyan hívjuk fel magunkra a figyelmet és milyen megoldást javasoljunk uniós szinten.