Cáfolta a Magyar Nemzetnek adott kolumnás interjújában Vona Gábor, hogy a Jobbik csupán „cuki” párt lenne. Persze e cáfolattól még nyugodtan lehetne az, politikusok gyakran mondják az igazság ellenkezőjét. – De nem, nem – bizonygatta Vona. Egész másról van szó. Új stratégiáról. Határozott, kemény programról, higgadt, nyugodt hangnemről, mellyel a társadalom legszélesebb rétegeire akarnak hatni, s amely reményei szerint a váltópártiságig repíti őket.


Ahhoz, hogy Vona most ilyen remény- és igénybejelentést tehessen, hosszú út vezetett. Kellett hozzá a MIÉP kiszorítása-beolvasztása, a cigányozás-zsidózás-komcsizás „csodafegyverének” tudatos alkalmazása, kellettek hozzá a fiataloknak felkínált leegyszerűsített érzelmi azonosulási minták, s kellett hozzá a szisztematikus, valahonnét jól finanszírozott, a magyar viszonyokhoz mérten, nem vitás, professzionális pártépítkezés.

De leginkább az elmúlt negyedszázad kellett hozzá. A négy és fél millió szegény. A lecsúszástól rettegő, amúgy sem igazán izmos középosztály. A vonzó jövőkép híján kallódó, egzisztenciális kilátástalanságtól sújtott ifjabb korosztályok. A folyvást erősödő, már-már fokozhatatlan társadalmi hangulat, amely minden regnáló és valaha regnált pártot küldene a levesbe. Mert mi is történik itt valójában? – kérdik egyre többen. S erre leginkább Milos Forman „Tűz van babám” című filmjének zseniálisan pontos mondatával lehet tömören felelni.

„Aki nem lopott, az nem nyert.”

E tények, hangulatok nélkül a Jobbik ma legföljebb rétegpárt vagy tucatpárt lehetne, s éppen ez az, amit Vonáék mindenképp szeretnének elkerülni.

(Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)      

Megoszlanak a vélemények arról, vajon elérte-e már támogatottsági plafonját a Jobbik. Akik szeretik homokba dugni a fejüket, úgy vélik, elérte. Pedig miért érte volna el, mikor nekik dolgozik a helyzet? A kormánypártok kopása, az álbalodal komikus szétziláltsága, a korszerű baloldal tragikus hiánya, a másik elitkritikus párt, az LMP stagnáló gyengesége további eredményes voksvadászattal kecsegteti Vonáékat. Ezért kell most a „cukiságot” stratégiai horizontú néppárti fordulattá fejleszteniük, ezért szükséges a szélesebb rétegek felé a szélesebb mosoly. Ezért muszáj elnökileg látványosan elhatárolódni a múlt és a jelen cigányozó-zsidózó jeleneteitől, nota bene, a komcsizástól kevésbé, mert az persze még tőlük is elfogadható... Vonáék arra számítanak, hogy az emberek egzisztenciális szorongása, közéleti kiábrándultsága még mindig erősödik, s ez elfeledteti velük a Jobbikról szerzett eddigi negatív benyomásaikat, már akinek voltak egyáltalán.

S ezért kellene – nem tévedés, hiszen maga Vona mondja ezt – a Jobbiknak komilfó párttá válnia Európában és Amerikában,

Hát, ez lesz a nehezebb.        

Nagyon meg kellene erősödniük ahhoz, hogy Németország és az USA „rendezett viszonyt” alakítson ki velük. Régi nyugati beidegződés, hogy a jobbos szélsőség errefelé mindig fasiszta, míg arrafelé csupán nemzeti radikális. Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint Vona Gábornak a megfelelő szinten bejutni Berlinbe, Washingtonba.

Nyerhet tehát itthon újabb és újabb voksokat a Jobbik, Nyugaton ettől még aligha lesz cuki.      

Sőt.