Az összeomlás és a káosz azonban, az ígérettel ellentétben, sosem az új és tiszta viszonyok létrejöttét segítette elő, épp ellenkezőleg. Mohács után nem tisztult le a kép, hiszen Magyarország elvesztette szuverenitását, három részre szakadt és másfélszáz évre hadszíntérré vált. A modern korban az első világháborús összeomlást a Tanácsköztársaság rémuralma és Trianon, a második világháborús katasztrófát pedig negyven év szovjet diktatúra követte.


Érthető, hogy ezek az összeomlások vonzóak a baloldal számára, hiszen a káosz az ő nagy lehetőségük. Heller Ágnes és társai ma ugyanezt kínálják, amikor a vörös-barna koalíciót erőltetik.

„Az Amerikai Egyesült Államok és Churchill is együttműködött Sztálinnal, mert volt valaki, akit le kellett győzni.” – így szól Heller Ágnes érve a balliberális tábor és a Jobbik taktikai szövetsége mellett. Igaz, hogy a Jobbik egykoron antiszemita párt volt, de ez mára – szerencsére – elmúlt, Heller pedig nem akar foglalkozni a „múlttal”.

Egy pillanatra játsszunk el a gondolattal, mi lenne, ha ez a perverz koalíció összeállna a 2018-as választásra, és sikerülne megakadályozniuk, hogy a Fidesz-KDNP megszerezze a mandátumok abszolút többségét. Vegyük sorra a lehetséges forgatókönyveket: jól látszik, hogy valamennyi kormányzásképtelen helyzetet idézne elő.

Szcenárió1: A Fidesz-KDNP nem szerez abszolút többséget a választáson, de ő kapja a legtöbb szavazatot. A köztársasági elnök ekkor felkéri kormányalakításra Orbán Viktort. A Fidesz azonban, ahogy azt többször is világossá tette, a jelenlegi ellenzékkel sem kisebbségi kormányzásnak, sem pedig koalíciós tárgyalásoknak nem látja értelmét. Ekkor az ellenzék vezető ereje kapja meg a kormányalakítás lehetőségét.

Szcenárió2: A Fidesz-KDNP elutasítja a kormányalakítási felkérést, így a köztársasági elnök felkéri Vona Gábort, Széll Bernadettet vagy Gyurcsány Ferencet – attól függően, hogy melyikük pártja szerezte a több szavazatot – a kormányalakításra. Aligha képzelhető el, hogy fél tucat, egymással évek óta marakodó pártból életképes koalíciót lehetne létrehozni. A kormányalakítás kudarcba fullad, és végül új választásokra kerül sor.

Szcenárió3: Miután a Fidesz-KDNP lemond a kormányalakítás lehetőségéről, a balliberális tábor meg sem kísérli a kormányalakítást. Ehelyett Heller Ágnesék hozzákezdenek a kellemetlen politikai társutas – a Jobbik – ledarálásához. Külföldi sajtó- és politikai kapcsolataik révén elérik, hogy a Jobbikot visszanyomják a szalonképtelen párt szerepébe. A nemzetközi sajtókampányukat neves politikusok megszólalási kísérik, akik kijelentik, hogy a Jobbik, múltja miatt, vállalhatatlan. Hiszen Vona Gábor pártja bevallottan csak arra kell, hogy a Fideszt kiüssék a nyeregből. Utána jöhetnek a jól ismert baloldali szereplők, hogy ott folytassák az ország lerablását, ahol 2010-ben abbahagyták. Az átmeneti helyzetben egy erőtlen ügyvezető kormány látja el a feladatokat, amelynek gyenge a legitimációja, és nem képes az ország érdekeinek képviseletére.