„A történelmi materializmus azonban tovább ment a gazdasági élet nemzetközi szervezésének követelésénél és direkt nemzetellenes álláspontra helyezkedett.”

Jászi Oszkár: A történelmi materializmus állambölcselete

 

Az ő olvasatukban a nacionalizmus nem más mint kóros etnicizmus (Istenem! Ez is micsoda gyönyörű kifejezés!) és mint ilyen valamiféle csúf pre-fasizmus is egyben, amely kerülendő. Hogy a nacionalizmus és azon belül is különösen a magyar nacionalizmus miért is tekintendő eredendő bűnnek, arról lesz szó alább.

A balliberális megmondóemberek fejében – sok más kifejezéshez hasonlóan – a nacionalizmus meghatározása esetében is a volt kommunista rendszer fogalomdefiníciója a mértékadó. Ennek roppant egyszerű oka az, hogy abban a rendszerben is ők voltak a megmondóemberek, a meghatározásokat is ők fabrikálták, illetve a maiak pedig jórészt az ő tanítványaik, és rendszerváltozás ide, vagy oda, e tekintetben szinte semmi sem változott. A nacionalizmus esetében ez azt jelenti, hogy jelentését továbbra is a nacionalizmus, kontra internacionalizmus (Pardon, mostanában: európaiság) dichotómia mentén értelmeződik. Ebben a fogalompárban természetesen az internacionalizmus képviseli a jó oldalt, hiszen – mint tudjuk – „a proletariátusnak nincs hazája”. Amint többnyire a libsi ideológusoknak sincs – tehetjük hozzá. Pedig ők aztán biztosan nem proletárok; mondjuk hál’ Istennek már a proletár szót sem használják.


Maga a „nacionalizmus” egy meglehetősen üres fogalom. Semmiféle elfogadott, vagy elfogadható definíciója nincs. Azok akik szitokként használják maguk sem tudják pontosan, hogy mit jelent. Nem mintha ez zavarná őket. Tudós politikatörténészek, esszéisták és más értelmiségiek örök gumicsontja ez, melyet elmélyült buzgalommal rágnak és amely nagyszerű alkalmat nyújt számukra a karrierhez szükséges publikációk előállításához, illetve – ami sokkal fontosabb – a konkurencia hozzá nem értésének bebizonyításához. A tudományos tekintély alapja ugyanis nem annak bizonyítása, hogy én okos vagyok, hanem annak, hogy a többiek hülyék.

A szokásos baloldali történelemhamisítás keretében ma úgy tanítják, hogy a nacionalizmus a háborúk oka, mert az uszította egymásra a népeket és éppen ezért kártékony és veszélyes. Az, hogy a nacionalizmus, mint fogalom, megjelenése előtt is – a történelem kezdetétől – a népek nagy szorgalommal háborúztak, cseppet sem zavarja őket. Amúgy az, hogy a nacionalizmus okozza a háborúkat az már egy revideált álláspont, régebben úgy tanították, hogy az „imperializmus” vezet szükségképpen a háborúhoz. De, mivel ezt Lenin eszelte ki és ő – ellentétben Marxszal, aki valamiért továbbra is nagy gondolkodóként van elkönyvelve – mostanában nem comme il faut, ma már nem ezt mondják. Bár mindkét magyarázat ostobaság. Így lett a nacionalizmusból szitokszó.

Egy roppant gyakran és jól felismerhető mintázat látszik ebben. Van ugye a létező szocializmus amely – mára már libsi történészek által is kénytelen-kelletlen elismert módon – elhazudta a történelmet és ami ennél is súlyosabb, ezeket a hazugságokat legalább két-három generációnak tanította is. Itt van tehát egy ország, melynek nagy része annyit tud a történelemről, amennyit az iskolában tanítottak. Soha többé a későbbi életében nem olvas róla, mert nem érdekli (ez sem), ezért aztán élete végéig az marad a fejében amit egyszer belevertek a kettesért. Mert ne legyenek kétségeink: ma szinte ugyanazokat a tendenciózus ferdítéseket tanítják a feudalizmusról, forradalmakról egyebekről, hiszen akik tanítják azok emezektől tanultak az egyetemeken. Még az ellen a kevés korrekció ellen, melyet a rendszerváltozás óta a tankönyveken elvégeztek, az ellen is kézzel-lábbal tiltakozik a történelemtanárok szélsőbaloldali egyesülete. Ami eléggé nagy szégyen, de az még nagyobb, hogy ezen szervezet tagjai még tanítanak is.

A szocializmus elmúlt évei pontosan elegendőek voltak arra, hogy egy csomó fogalmat méreggel itassanak át, hogy azután bunkóként forgatva lesújtsanak vele a progresszió ellenségeire. Olyan szavakat választottak, melyeknek nincs konkrét, meghatározható tartalma. Ezek ellen nem lehet védekezni, hiszen ha nem tudom valamiről, hogy mit is jelent, nem állíthatom tiszta logikával, hogy az nem alkalmazható rám. De ez lényegtelen is. Egész generációk fejében vált és válik a „nacionalista” és sok más jelző a gonoszság szinonimájává. Így a marxista tanok újratermelik magukat és újratermelik követőiket is és amíg ez így van örökös lesz a kultúrkampf.