Még égnek a mécsesek a Charlie Hebdo szerkesztősége előtt, még a fülünkbe csengenek a terrorizmust elítélő mondatok, de Európának hamarosan válaszolnia kell néhány húsba vágó kérdésre. A francia hecclap elleni támadás és az azt követő európai méretű demonstráció egy rövid ideig elfedi ugyan a problémákat, ami miatt Európa közel egy évtizede egy helyben topog. A következő kihívásokra Európának válaszolnia kell, ha a jövőjét közösen képzeli el.


1. Az Európai Unió gazdasága 2008 óta stagnál. Az elmúlt években számottevő növekedési potenciált csak a közép-európai, posztszocialista országok (Lengyelország, Románia, Magyarország, stb.) mutattak, miközben az eurózóna évek óta recesszióval küszködik. A nyolcadik éve tartó recesszió és stagnálás talán elfogadható a közgazdászok számára, de annál nagyobb fejtörést okoz az európai vezetőknek, mindez ugyanis olyan társadalmi feszültségeket élez ki, amelyeket nagyon nehéz uralni.

2. Ilyen például a bevándorlás kérdése. A magyar média nagyvonalúan elsiklik az Európa szerte szaporodó bevándorlás-ellenes pártok és mozgalmak előretörése felett, ugyanakkor a helyzet az, hogy Európa számos országában ezek a pártok vezetik a népszerűségi tabellát és valószínűleg a múlt heti események tovább növelik majd Marine Le Pen támogatottságát. A francia Nemzeti Front, az osztrák Szabadságpárt vagy a bevándorlás-ellenességben egymásra licitáló brit függetlenségpártiak és konzervatívok ma országuk legnépszerűbb pártjai, a skandinávoknál pedig a Svéd Demokraták és a norvég Haladás Párt is dobogós helyen áll a pártversenyben.

Ezen pártok szavazói részben gazdasági, részben kulturális okok miatt utasítják el a bevándorlást, amely azonban az Unió egyik alappillére. A helyzetet súlyosbítja, hogy Európa pereme lángokban áll. Polgárháború dúl Kelet-Ukrajnában, Szíriában, Líbiában, instabil a helyzet Egyiptomban és Algériában.  Minden korábbinál több menekült próbál átjutni a schengeni határon: 2014-ben az illegális bevándorlók száma rekordot döntött. Csak a magyar határra érkező menekültkérők száma megtízszereződött az elmúlt két évben.

3. A gazdasági nehézségek és a bevándorlás kérdése miatt tavaly egy merőben új téma merült fel: az unióból való kilépés gondolata. Nevezzük ezt eszképizmusnak. Korábban, ha zavar támadt az Európai Unió működésében, vagy kihívásokkal találta szembe magát az európai közösség, akkor automatikusan a több és mélyebb integráció volt a válasz. Mára mindez megváltozott. Közgazdászok érvelnek amellett, hogy Görögországnak ki kellene lépnie az eurózónából és a januári görögországi választásokon esélyes radikális párt, a Sziriza is ezt tervezi.

Hasonló a helyzet Spanyolországban, ahol a frissen alakult politikai erő, a Podemos is a közös fizetőeszközt szeretné a jó öreg pesóra cserélni, a britek pedig egyenesen kilépéssel fenyegetőznek, ha az unió nem megy bele a bevándorlási politika szigorításába.

4. Minderre pedig az Európai Unió válasza: semmi. Míg korábban az Unió mindig képes volt arra, hogy legalább egy kellően elvont tervet felvázoljon az EU jövőjéről, most nem látunk semmilyen víziót, amelybe kapaszkodni lehetne. Az EU 2020 nevű gazdaságfejlesztési program pedig inkább karikatúra, mint komolyan vehető dokumentum, különösen annak fényében, hogy az évtized közepén járunk és egyelőre semmi sem látszik abból, hogy az Unió 2020-ra a világ egyik legversenyképesebb térségévé válna. Az Európai Unió jövőbeli helye a világ nagyhatalmi térképén szintén bizonytalan. Az Uniónak döntenie kell: megelégszik azzal, hogy a világ egyik turisztikai látványosságban bővelkedő üdülési célpontja lesz, vagy olyan közösséggé válik, ami képes és akar beleszólni a világpolitika alakulásába. Ehhez Európának mindenekelőtt rendeznie kellene nagyhatalmi viszonyait – kapcsolatát az Egyesült Államokkal és Oroszországgal.

Ma az Európai Unió műhelyeiben azonban nem készül semmilyen nagyszabású terv, mint amilyen a 90-es években a maastrichti és az amszterdami szerződések voltak, vagy amilyen az ezredforduló európai alkotmány volt. Evickélünk minden konkrét útiterv nélkül. Ez pedig ritkán jelent jót.

Az Európai Unió legnehezebb időszakát éli. A nagy szavak ideje lejárt, itt az ideje a tetteknek.