Kérésük nem talált meghallgatásra, mi több – hosszas huzavona után – kivágták őket. Ennek során Hadházy képviselő, hogy, hogy sem, ismét a földre terült. Pedig nem is láttuk sehol Sallai nevű kollégáját, aki erre a tornamutatványra kényszeríteni szokta volt. Az események után aztán feldúlva nyilatkoztak minden arra járó sajtóterméknek az őket ért inzultusról. Az Index nevezetű kiadvány szerint „Szél Bernadett sírva búcsúzott el”. Bizony. Nehéz ezt feldolgozni. Még szerencse, hogy Kövér László nem fakadt sírva, mikor Szél és a többiek erőszakkal megakadályozták az ülésvezetésben.

Mert hát, akárhogyan is nézzük, az is erőszak volt. Igaz enyhébb formában, ám lássuk be, itt már csak az erőszak színárnyalatairól beszélünk. Pontosan ezért komolyan elgondolkodhattunk az országházi események után: mi jöhet még? Miután az erőszak mindig lavinaszerű, várható volt, ami most a szemünk előtt lejátszódik. A médiapolitizálás szabályai szerint, amit egyszer megtettek az – rövid idő múltán – unalomba fullad. Vajon ezek után minden parlamenti ülés üvöltözésbe, rohangálásba, sípolásba fullad? Az országgyűlés pedig az open society hívei révén egy nagy, nyitott őrültekházává (open madhouse) válik. Szándékaik szerint lehet, ám kérdés, hogy mit szól ehhez az ország? Nem hiszem ugyanis, hogy az átlagszavazó, midőn a fülke magányában felelős döntéssel leadta szavazatát arra gondolt: Na ez biztos jól tud majd fütyülni! Izgatottan várom, hogy a megfelelő agytrösztök mivel kívánják majd fokozni a hangulatot.


Ami a TV elfoglalását illeti, annál sokatmondóbb elfoglaltságot aligha találhattak volna maguknak. Véleményem szerint ez is azt mutatja, hogy a 2006-os eseményeket tekintik érvényes forgatókönyvnek. Úgy vélik – van is benne igazság – hogy a nemzeti oldal diadalmenetének alapjait 2006-ban rakták le. Ha egyszer sikerült, miért ne sikerülne még egyszer? – gondolják. Elfeledkeznek azonban arról az egyszerű igazságról, hogy a politikát emberek csinálják. Ezért aztán 2006 visszavonhatatlanul Gyurcsány nevéhez kötődik, ahhoz a Gyurcsányhoz, akinek embereivel karöltve most TV-székházat foglalnak.

Az akkori székházfoglalás a haladó sajtóban a barbarizmus minősített esete volt, a mostani viszont a demokrácia tündöklő kiteljesedése. Feloldandó ezt az ellentmondást magyarázkodásra van szükség. Az első kísérlet meg is történt, a függetlenobjektív Index hasábjain egy Haász János nevezetű cikket rittyentett „Tökéletes látlelet arról, ahogy a Fidesz Magyarországa működik” címmel.

A cikk rém unalmas, a szerző igen komoly gondolathiánnyal küzd, azonban néhány dolog nyilvánvaló belőle. Mondhatni a csírái annak, amit majd hosszasan hallgatni fogunk belőle. Nézzük ezeket.

1. Az országgyűlési képviselőknek joga van bemenni a TV székházba, mert az közpénzből működik.

Ez kétségtelenül igaz, az viszont már erősen véleményes, hogy mindezt éjszaka és egy üvöltöző csürhe élén kell-e megtenniük.

2. A fent nevezett képviselőknek joguk van a TV műsorát, mintegy spontán módon megszervezni.

Ha ez így lenne roppant izgalmassá válnának a műsorok, hiszen a feltűnési viszketegségben szenvedő politikusoknak minden órára, percre lennének létfontosságú bejelentései, melyeket azonnal megosztanának a TV-nézőkkel.

3. A TV vezetőinek a hölgyek és urak rendelkezésére kell állni, mikor azoknak úgy tetszik, ha éjjel, hát éjjel.

Érdekes gondolat. Álmatlan képviselők mellett nem lennék ilyen vezető.

4. A TV műsora amúgy is rossz.

Ez vagy igaz, vagy nem, évtizedek óta nem nézek Tv-t. Furcsa és érthetetlen azonban, hogy politikusaink miért akarnak egy rossz – tehát nem nézett – Tv-ben szerepelni? Hiszen ez azzal a veszéllyel jár, hogy a forradalom, nézettség hiányában, hamarosan lelohad.

5. A politikusok két és fél millió embert képviselnek és ez feljogosítja őket mindarra, amit tesznek.

Azt, hogy egy képviselőt mire jogosít fel a mögötte álló szavazótábor, azt jogállamokban törvények szabályozzák. E jogok között, ismereteim szerint, nem szerepel a TV-műsor közvetlen, spontán meghatározása.

A nagy kérdés az, hogy mit szól mindehhez a nép? Mennyire díjazza, hogy a tehetetlenség őrjöngésbe csap át? Nagyon nehezen hiszem el, hogy mindaz, amit napok óta látunk azt az érzést erősíti meg az átlagpolgárban, hogy ezekre kell bízni az országot, hiszen nyilvánvaló, hogy vezetni is így vezetnék. És akkor jaj lesz nekünk.

 

(Kép forrása itt.)