Korábban akár tíz-húsz éves prognózisokat is bátran készítettek az elemzők, ma viszont egy évre is nehéz előre látni. A világ turbulenssé vált, egyre bizonytalanabb megmondani, mi várható, akár csak a következő 12 hónapban. Ennek ellenére, részben az intellektuális játék kedvéért, kísérletet teszek arra, hogy előrejelzést adjak a nyugati világ 2020-as évéről, vállalva annak kockázatát, hogy mellélövök.

1. Ha olimpiai év van, márpedig 2020 az lesz, akkor elnökválasztást tartanak az Egyesült Államokban. Az egyik oldalon ott van Donald Trump, aki még júniusban bejelentette, hogy újraindul az elnökségért. Trump elnöknek egyelőre két főbb kihívója akadt a republikánus előválasztáson Joe Walsh, volt illinois-i képviselő és Bill Weld, korábbi massachusetts-i kormányzó személyében. A decemberi közvélemény-kutatások szerint Trumpnak nem sok félnivalója van, a republikánus szavazók túlnyomó többsége ugyanis őt támogatja: felmérésenként változik, hogy Trump elnököt a republikánus szavazók 91, vagy „csak” 83 százaléka támogatja, szemben a pár százalékponton álló kihívóival. 

A másik oldalon pedig ott kígyózik a demokrata elnökjelölt-aspiránsok hosszú sora, amely a korábbi 29-ről mostanra 15 főre mérséklődött. Nincs könnyű dolga a demokrata szavazóknak a Trump-fóbiás jelöltek közti választásban, akiket kampányígéreteik alapján csak az különböztet meg egymástól, hogy hol helyezkednek el a szocialista-kommunista skálán: csak kicsit komcsik, vagy úgy igazán. Például, a demokrata szavazók körében jelenleg a második helyen álló Bernie Sanders elnökválasztási programja az elkövetkező tíz évben az amerikai választópolgárok 97 billió dollárjába kerülne, miközben az állami kiadások a GDP 70 százalékára növekednének, az amerikai munkavállalók kb. 50 százaléka állami alkalmazottá válna, és az éves költségvetési hiány a GDP 30 százalékára ugrana. A demokraták Szent Grálja, az impeachment eljárás mindeddig alkalmatlan politikai fegyvernek bizonyult, így a 2020-as elnökválasztás esélyese Donald Trump.

2. Németország jó ideje olyan, mintha néhány hibernált NDK-s vezető irányítaná. A lassan 15 éve kormányzó kancellár asszony nyilvános rendezvényeken már csak üldögél, hogy elkerülje a kínos és a nyilvánosság számára fel nem tárt eredetű remegést, az utóbbi időben ugyanis az is kérdéses, hogy feljut-e egyáltalán a szónoki emelvényre. A Merkel-éra olyan, mint a hosszúra nyúlt szentbeszéd: a mise már véget ért, csak a tiszteletes még nem hagyta abba.

A válságjelek egyre szaporodnak a németeknél: gazdaságuk földbe állt, mint a gerely, miközben vagyonokat ölnek a migránsok eltartásába. A CDU és az SPD támogatottsági görbéje monoton csökkenő függvényre emlékeztet, Macron elnök pedig egyre gyakrabban és egyre merészebben szúr oda az ősi rivális németeknek. Ám egyelőre Németország csak némán áll, mint Bud Spencer a bunyó első két percében, miközben székeket törnek szét a hátán. Érzésem szerint nem sokáig. Németország változni fog. 2020-ban meglátjuk, milyen irányú lesz ez a változás.

3. Boris Johnson, a liberális média által lesajnált brit miniszterelnök (akinek már októberben illett volna megbuknia) briliáns taktikai húzással egy, a Brexitről szóló második népszavazássá változtatta az előre hozott parlamenti választásokat. Az angol választási rendszer sajátosságai és a brit Munkáspárt elképesztő bénázása az elmúlt 30 év legnagyobb győzelmét hozta Boris Johnson pártjának és a Brexit ügyének. A britek 2020-ban, négy évvel az elszabotált népszavazás után végre kilépnek az Unióból és – a liberális médiahiszti és siránkozás ellenére – nem fognak összeomlani. A kilépés meglepően simán fog megtörténni. Ne feledjük, ez Churchill országa, vállaltak már nyílt konfliktust Napóleonnal és Hitlerrel, a brüsszeli bürokraták sem jelenthetnek számukra problémát.

("Mindig bölcs dolog előre nézni; de nehéz messzebbre tekinteni, mint ameddig ellátunk." /Winston Churchill)


4. A változások nem kerülik el Olaszországot sem. Jövőre a húsz olasz tartományból nyolcban választások lesznek. Az országot irányító bevándorláspárti balos koalíció egymás után fog vereségeket szenvedni, ami koalíciós szakításhoz és akár új választáshoz vezethet. Ha így lesz, akkor Matteo Salvini napja újra felvirrad.  

5. Greta Thunberg Nobel-békedíjat kap. A klímaváltozás elleni harc gyerekkatonájának díjazása újabb lendületet ad a globalisták sztorijának, amely természetesen nem a klímáról, hanem a társadalmi rend felforgatásáról szól, ahogy azt maga a fiatal aktivista is elismerte felszólalásában a davosi Világgazdasági Fórumon: „Mindent meg kell változtatnunk a jelenlegi társadalomban. Minél nagyobb a szénlábnyomunk, annál több a morális kötelességünk. A felnőttek gyakran mondogatják, hogy tartozunk a fiataloknak azzal, hogy reményt adjunk nekik. De nekem nem kell a maguk reménye. Nem akarom, hogy reménykedjenek. Azt akarom, hogy pánikoljanak!”

Azok, akik tényleg törődnek a teremtett környezet védelmével, kénytelenek lesznek a saját eszükre és erejükre támaszkodni, ha valamit tenni akarnak. Tény azonban, hogy a klímasztori 2020-ban is meghatározó lesz.

6. Térségünkben több választást is tartanak jövőre. Szempontunkból a lengyel elnökválasztás és a szlovák parlamenti választás a legfontosabb. Lengyelországban Duda elnök megőrzi székét, ami jó hír a V4-országoknak és a Budapest-Varsó tengelynek, Szlovákiában azonban fel kell készülni a kormányváltásra, ahol olyan, a magyar ellenzékhez hasonló formáció kerülhet hatalomra, ami leginkább a kocsmai pörköltre emlékeztet: lesz benne minden. A sokpárti koalíciós kormány káoszt vetít előre.

7. Növekvő migrációs nyomás Magyarországon. Az elmúlt hónapokban meredeken emelkedett a déli határon illegálisan átlépni akaró migránsok száma. Törökország ismét zsarolásra használja az országában feltorlódott több millió bevándorlót, hogy a geopolitikai játszmáiban kedvezőbb feltételeket csikarjon ki magának. 2020-ban újra elsül a migránságyú, a kérdés csak az, mennyire lesz hangos?

8. A belpolitikában elkezdődik a pólusképzés: Gyurcsány Ferenc igyekszik maga alá gyűrni az ellenzéki szereplőket, ami az önkormányzatokban egyre több konfliktust vált ki.

A konfliktusok élezésében élen fog járni a Momentum Mozgalom, amely igyekszik magát Gyurcsánytól és az „öregektől” függetlennek mutatni. Persze 2022-ben majd összeállnak, de addig még számos ellenzéki cicaharcnak leszünk szemtanúi.

A világ számára 2020 sem lesz barátságosabb vagy nyugodtabb év, mint amilyen az idei volt. A nyugati civilizáció megosztottsága tovább nő, miközben Chilétől Iránon át Hongkongig folytatódik a fiatalok lázadása a globalizáció rajtuk átlépő folyamata ellen. Magyarország egyelőre biztos pontnak tűnik ebben a felfokozott, turbulens világban - a kérdés csak az, meddig tudjuk megőrizni ilyennek.