Az amerikai-orosz konfliktus felgyorsította a nemzetközi tömbösödést. Januárban indul a gazdaságilag meggyengült Oroszország által vezetett Eurázsiai Unió, amely maga is egy nagyobb integráció, a Shanghaji Együttműködés része. Ennek már Kína, India és Törökország erősödő gazdaságai is részei, és terveik szerint a kétoldalú forgalmukat dollár helyett egyre inkább saját valutáikban számolnák el.


Az USA-ban januártól a republikánusok veszik át a Kongresszus irányítását, így Obama elnök utolsó két hivatali évében „béna kacsaként” hagyományosan a külpolitika felé fordul. Elindul az elnökjelölt aspiránsok előkampánya, egy népszerűtlen Obama lerontja Hillary Clinton esélyeit, miközben a hagyományosan a felső középosztályt támogató republikánusoknak is választ kell találniuk arra, hogy a magára találó amerikai gazdaság eredményei miért nem csökkentik a növekvő társadalmi különbségeket.

Európában a májusi brit választás közvetlenül a szigetország EU-tagságáról is szól majd, ami felerősíti, vagy lelassítja az unió széteséséről szóló vitákat. Az euró értéke és az eurózóna egyben tartása mellett több nyugat-európai országban lesz választási téma a bevándorlás és az iszlám térfoglalása, ami ellen nemcsak Németországban növekszik a lakossági ellenállás.

Magyarországon az ellenzéki csoportok január 2-i tüntetése és Merkel kancellár februári látogatása adja meg a politikai alaphangot. Miközben a tüntetők és az ellenzéki pártok tovább vitatkoznak az elmúlt 25 év eredményességéről és az összefogásról, addig a kormány a nemzetgazdaság és a reálbérek 2014-ben elindult, szolid növekedési ütemét próbálja a nehezedő nemzetközi környezetben is fenntartani.