A keretet a határnyitás 25. és a magyarországi Holokauszt 70. évfordulójának megemlékezései adják, ám jócskán akad aktuális téma is.


Európa az Oroszország elleni gazdasági szankciók terhét nyögi, és miközben Moszkva látványos ellenállást tanúsít, addig az EU-ban egyre többen vonnak kedvezőtlen mérleget. Francois Hollande francia elnök mellett Romano Prodi volt bizottsági elnök és Sigmar Gabirel német szociáldemokrata alkancellár is nyilvánosan figyelmeztetett a kedvezőtlen gazdasági és politikai következményekre.

Az eurokraták is a szankciók asszimetrikus voltára figyelmeztettek egy célirányosan kiszivárogtatott anyagban: Miközben az EU orosz exportja visszaesett, addig az USA növelni tudta kivitelét.

A március végi EU-csúcstalálkozón valószínűleg még egyszer meghosszabbítják a júliusig futó szankciókat, amelyek a minap egyébként is enyhültek. Az EU és Oroszország ugyanis szép csendben a minőségi élelmiszereknél és néhány termékcsoportban nyitott kaput, így könnyen lehet, hogy a végig párbeszédpárti Magyarország (és Németország) agrárexportja az elsők között kap újra zöld jelzést Moszkvából.

Németországban is serényen számolnak, ugyanis mások veszítenek a gazdasági szankciókon (jellemzően a hagyományos iparágak és a mezőgazdaság), míg megint mások (jellemzően az innovatív iparágak) nyernének a megkötésre váró USA-EU szabadkereskedelmi megállapodáson (TTIP).

A TTIP vadhajtásainak visszanyesése (pl. államok multik általi perelhetősége, választott bírósági eljárások, GMO engedélyezése, stb.) viszont már egész Európa érdeke.

Térségünk számára legalább ilyen fontos az energiaellátás biztonsága, amit a Déli Áramlat kiesése után egy új, Ukrajnát elkerülő gázvezeték oldhat meg. Juncker bizottsági elnök egy EU-konform megoldást elfogadna, és maga Merkel kancellár is nemrég utalt arra, hogy ebben támogatni kell a közép-kelet-európai országokat.