Az Európai Bizottság sziporkázik: Uniós szintű közös hadsereget és energiauniót szorgalmaznak. Brüsszelben tudják, hogy ezeket a javaslatokat biztosan megtorpedózza valamelyik tagország, így vajmi csekély az esély ezek belátható időn belüli megvalósulására. Mi lehet a háttérben?


Már korábban is voltak tervek a védelmi politika összehangolására, ám ezek rendre elbuktak az angolok és franciák politikai ellenállásán, valamint a NATO minden alternatívát felülmúló katonai erején. Addig nem is nagyon történik érdemben semmi, ameddig a britek és franciák ENSZ BT állandó tagságát (és horribile dictu, nukleáris arzenálját) át nem veszi egy közös külpolitika mögé felsorakozó EU. Sejtjük, erre mikor kerül sor.

Az eurokraták bepróbálkoztak. Sokadszorra porolták le a korábbi terveiket, hátha javaslatuk az ukrajnai konfliktus árnyékában kedvező(bb) fogadtatásra talál. Ehhez persze az európai jóléti társadalmak szavazópolgárainak is lenne néhány szavuk, ugyanis a stagnáló nyugat-európai gazdaságoknak jelentősen többet kéne költeniük elhanyagolt hadseregeikre.

Nagyjából hasonló a helyzet az energia terén is. A bizottság felkarolta a lengyelek által korábban felvetett – és az amerikaiak által is támogatott – Energiaunió tervét. Persze ez sem ördögtől való ötlet, hiszen egy egységes EU – a maga jelentős energiaigényével – komoly világpiaci vásárló lehetne.

Jelenleg azonban itt sem látunk hajlandóságot arra, hogy a tagországok változtassanak évtizedes kompromisszumok és kölcsönös függőségek mentén kialakított, kalibrált és beárazott energiapolitikájukon. A nagyok közül Franciaország és Anglia ragaszkodik a nukleáris energiához, míg a németek a megújuló energiát favorizálják. Mellesleg mindkét fő energiamodellt adófizetők eurómilliárdjaival támogatják évente, hogy azok versenyképesek legyenek.

Jelenleg leginkább arra futja Brüsszel erejéből, hogy – nagyon helyesen – átjárhatóvá tegyék az országok közötti energiahálózatokat, így csökkentve az egyoldalú függőségeket és növelve a beszállítók közötti versenyt.

Belátható időn belül tehát nem valószínű, hogy az eltérő földrajzi fekvésű és éghajlatú, fogyasztási szerkezetű és energetikai adottságú tagországok felsorakoznának egy „one size fits all” modell mögé. Az Energiaunió javaslata leginkább arra jó, hogy ebbe az irányba tereljék a tagországokat.

(Fotó: MTI/Kelemen Zoltán Gergely)

Az eleve elvetélt javaslatok árnyékában azonban gőzerővel épül egy másik unió: A minap még Brüsszel engedékenysége miatt örömmámorban úszó Franciaországnak ugyanis azt kellett megtapasztalnia, hogy a költségvetési hiánycél teljesítésének harmadik kitolásáért cserében Brüsszel fiskális gyámsága alá került. Hathavonta ellenőrzik azt, hogy Párizs teljesíti-e vállalásait.

Nem csoda, ha a szintén költségvetési gondokkal küzdő Olaszország miniszterelnöke egy ilyen uniós válságkezelés helyett inkább gyorsan Moszkvába utazott, kereskedelmi kedvezményeket remélve Moszkvától.

Juncker bizottsági elnök föderális látványpékségével mintha két legyet próbálna egy csapással leütni: Ötletparádéjával a föderális egységesülés felé terelgeti a tagországok közösségét, miközben – ezek árnyékában – az Eurózónában valódi fiskális föderációt szeretne.

A „Sparkommissar” (költségvetési fegyelemért felelős) biztos korábban elvetett német-holland ötletének keserű piruláját most éppen az Európai Központi Bank mennyiségi könnyítésének 1,100 milliárd eurós cukormázával próbálják megédesíteni. Ha a bajba jutott Eurózóna-országok elfogadják Brüsszel irányítását és a neoliberális gazdaságpolitika szabályai szerinti strukturális reformokat hajtanak végre, „olcsó” pénz lesz a jutalmuk.

Félreértés ne essék: Az „olcsó” pénzt nem az eddigi francia, spanyol, vagy olasz jó-rossz társadalmi kompromisszumok finanszírozására kapják, hanem gazdaságaik neoliberális elvek szerinti átépítésére. Ha ezt a szavazópolgárok „maguktól” (az ilyen programmal induló, „technokrata” pártok támogatásával) nem támogatják, akkor Brüsszelnek kell „felülről”, a fiskális unió oktrojálásával erről gondoskodnia.

Az Eurózónán kívüli országok jól teszik, ha megvárják Brüsszel terápiájának eredményeit, és csak utána döntenek bármilyen további mélyítés irányáról és üteméről.