"Folytassuk a következő jelzővel, ezzel kapcsolatban hoztunk egy idézetet Michael Oakeshott-tól. „Konzervatívnak lenni tehát azt jelenti, hogy (…) a korlátozott többet jelent nekünk a korlátlannál, a közeli a távolinál, az elegendő a bőségesnél, a megfelelő a tökéletesnél. (…) A jól ismert emberi viszonyok és hűségen nyugvó kötődések előnyben részesítését a jövedelmezőbb kapcsolatok csábításával szemben, azt, hogy kevesebbre értékeljük a szerzést és a gyarapodást a megtartásnál.” Próbáljuk ezt vonatkoztatni a Fidesz-közeli oligarchák kielégíthetetlen étvágyára, vagy akár a Fidesz hatalomvágyára. Ez tényleg egy konzervatív kormány?"

Az az én nagy problémám, hogy az említett konzervatív filozófus munkássága sajnos nem merül ki az internetről szabadon lehalászható idézetben. Az említett mű mellé ajánlatos pl. a Rule of Law c. esszéje, de közben érdemes alacsonyan tartani az igazikonzervatív pulzusszámot, nehogy a vége egy „láthatatlan alkotmány” feliratú pengével elkövetett harakiri legyen.


Említett brit filozófus igencsak hobo figura volt, nagyjából a bokor alatt alvós-csajozós-sportkocsizós fajtából, tehát „polgári” is csak annyira volt, amennyire emberileg az lehetséges és vállalható. Mondjuk, hogy aránylag. Nem is rejti véka alá, a konzervatív attitűdöt a politikában tartja jó dolognak, minden másban szerinte lehet az ember kicsit sem konzervatív, sőt radikális. Nyilván maga felé hajlott a keze.

A háborúban nem aggodalmaskodott, hanem szolgált a németekkel szemben, a szerinte ideális ország pedig a teljesen lehetetlen Andorra volt. Valószínűsíthetően a szabvány polgáriliberálkonzervatív kiköpte volna a lattéját tőle.

Egy anekdota szerint, amikor John Kekes magyar származású filozófus megkérdezte tőle, hogy „ez mind szép és jó, amit mondasz, de itt négyszáz éves az angol gyep, nálunk meg most ért véget egy negyvenéves diktatúra”, akkor Oakeshott annyit válaszolt neki: „that’s your problem”.

Ennél is viccesebb azonban, hogy nemrég egy konferencián épp zajlott Oakeshott liberálissá maszkírozása, amikor a brit Oakeshott-kutatók kuncogni kezdtek. Az is kiderült, hogy min: Oakeshott leveleit kutatták, melyekből egyértelműen kiderült, hogy a jóillatú, angolszász, euro-és „konzlib”-konform Oakeshott kedvenc politikusa Enoch Powell volt, a korai brit bevándorlás-ellenes mozgalom pápája, akit már az akkori Konzervatív Párt is kizárt sorai közül a „Rivers of Blood” beszéd, illetve az azt követő botrány után.

Igazikonzervativizmus. Deal with it.

 

(Kép forrása itt.)