Három oka is van annak, hogy jelen formájában miért vállalhatatlan az ENSZ által 2016-ban előirányzott és idén véglegesíteni óhajtott, a migránsokról és menekültekről szóló New York-i nyilatkozat.

Filippo Grandi, az ENSZ menekültügyi főbiztosa.


1. Bár támogatói arra hivatkoznak, hogy a nyilatkozat által előirányzott paktumok hivatalosan nem minősülnének nemzetközi szerződésnek, csak inkább egyféle „ajánlásnak”, nagyon jól tudjuk, milyen is az, mikor a kortárs progresszív nemzetközi jogászok az ezerdolláros vicsorral  a szájuk széliben „ajánlásokról”, „keretrendszerről” vagy „puha jogról" beszélnek. Mint az álságosságával megtévesztő betörő, aki először csak öt perc bebocsájtást kér a nagy hideg elől a kályha melegéhez, majd az ezüst étkészlettel a zsebében távozik, úgy hangzik tőlük ezen érvelés. Persze, először mindig ez van. Amikor az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága kiadta a kis kézikönyvét a genfi menekültügyi egyezményhez, a frász se gondolta volna, hogy az a nemzetközi bíróságokat a nemzetállami szuverenitás megtromfolásához táncpartnerül választó emberi jogi fundamentalisták imakönyvévé válik. Az, hogy mit értenek bele a „nemzetközi jog általános elveibe”, abból mi kötelező és mi nem (általában minden az, ami liberális), arról „nemzetközi jogi szakirodalom” ad eligazítást, melyet – mi tagadás – nagyrészt a globális alkotmányoligarchia ural. Akik gondolataikat először leírják, aztán konferenciákat, workshopokat szerveznek róluk, majd jön egy könyv, arra egy egyetemi kurzus, majd egyes bírósági elvbarátaik Strasbourgban vagy Luxemburgban a már „kijegecesedett” gondolatokat meghivatkozzák egy-két döntésben, ami mint „nemzetközi bírósági gyakorlat” beszivárog a nemzeti alkotmánybíróságok határozataiba – és ott állunk, hogy egy-egy törvény megalkotásánál hát hova nyúlna a jogalkotó, mint a bírósági gyakorlathoz? És ha átmegy, ezt a pályát szánják a migrációs paktumoknak is – most még csak „ajánlás”, holnap törvény. Ismerik a kültelki porszívóügynököt, aki otthagyja a méregdrága gépet a bepalizott fószernál, hogy „próbálja csak ki ingyen egy hétig”? Aztán a második nap érkezik a számla. Na, ez is valami ilyesmi. És kültelki porszívóügynököknek sem szabad bedőlni.

2. Egy olyan szövegtervezet esetében, ami nem egyszerűen csak arról beszél, hogy a migráció minden formája egyenesen csodás („nyíltan elismerjük, a migránsok inkluzív növekedéshez és fenntartható fejlődéshez nyújtott hozzájárulását”; „a sokszínűség minden társadalmat csak gazdagabb tesz és növeli a szociális kohéziót”), hanem olyan lehetetlenül modoros kifejezéseket puffogtat, mint hogy „multidimenzionális realitás” és „komplex interreláció”, csak egy lehetséges megoldás van: ugyanaz, mint amikor az ismerősünk arról kezd elmélkedni, hogy melyik légitársaság repülőin a legrosszabb az ennivaló. Igen, jól gondolják: otthagyni és messze menekülni.

3. A New York-i nyilatkozat által felvázolt két dokumentum – egy a menekültekről, egy a migránsokról – neve: „compact”. Ami nem csak egyezményt vagy pejoratív értelemben "paktumot" jelent, hanem az archaikusabb angolban – és most tessék tényleg megkapaszkodni – azt is, hogy összeesküvés.

Szóval megkérdem: „kell még valamit mondanom, Ildikó?

 

(Kép forrása: UNHCR.)