Véletlenül sem a tiszteletre méltó hagyományokra, kizárólag a múlt aktuálpolitikai használati értékére gondolok. Hiszen törvényszerű szinte, hogy a jelen problémáival sikertelenül küszködő hatalmon lévő, avagy ellenzéki politikusok időről időre a múlt felhánytorgatásával leplezik, netán magyarázzák kudarcaikat. Bezzeg, ha ez meg ez lett volna, minden másképpen alakul! Például ha annak idején, már az elején nyilvános egy, ától zéig terjedő ügynöknévsor, talán az SZDSZ politikai üszkösödése sem következik be, vagy ha a rendszerváltás után a komcsikat sorra szigorúan előveszik (de egytől egyig ám!), ma már virágoznék Magyarország, hej, micsoda tejjel-mézzel folyó Kánaán lenne itt!


Kíváncsi vagyok, ha már minden ügynök leleplezve, ha már minden komcsi – és persze „náci” – a megfelelő helyen lenne, s mégsem jönne el a földi Paradicsom, vajon mik lennének a következő gumicsontok?  

Nota bene, ha az „ügynök”, a „komcsi” és a „náci” szóba kerül, hiába a tudatos figyelemelterelés, a mögöttes kudarc lólába mindig kilóg.

Nem honi specialitás, így van ez manapság Görögországban is.

Cipraszék bajban vannak. Strukturális bajban: az EU jelenlegi neoliberális gazdasági fősodrától nemigen várhatják saját szociáldemokrata elképzeléseik megértő adósságmenedzselését, jobb híján tehát a múlttal enyhítenének valamit a dolgon, s a németek egykori bűneit emlegetik. Kétségtelen, Németország, történetesen a hitleráj galád rablóként viselkedett Görögországgal (is), megalázta, kizsigerelte, 1942-ben többek közt olyan hadikölcsönre kényszerítette, amit Cipraszék most teljes terjedelmében vissza akarnak követelni. Merkelék viszont azzal érvelnek, hogy a II. világháború utáni német jóvátételi kötelezettség már tartalmazta a hadikölcsön rendezését, ezt a levest nem lehet a görög adósságrendezés aktuális tűzhelyén felmelegíteni. Mire Cipraszék: a jóvátétel legfeljebb a görögök egy részét, de magát a görög államot nem kártalanította, márpedig az állam nyögi az adósság terheit. 

De igen, kártalanított, állítja Merkel.

De nem, replikázik Athén.

S ekkor Berlinből váratlanul jelentékeny támogatót kapnak a görögök. Gesine Schwan nem akárki. Az SPD (Merkel kormánykoalíciós partnere) kétszer már az államfői posztra is jelölte őt, és ez a politikus most odanyilatkozik, miszerint „Kínos, hogy a gazdag Németország adósságai visszafizetését követeli a szegény Görögországtól, de még csak tárgyalni sem hajlandó a náci Németország által kikényszerített hadikölcsön megtérítéséről.”

Itt tartunk most.

 

(Kép forrása: http://www.theguardian.com)

A hadikölcsön összege persze csupán töredéke a mai görög államadósságnak, miközben Cipraszéknak természetesen minden fillér számít. A tét ily módon egyszerre anyagi meg szimbolikus is. Ha a neoliberális Brüsszel nagyobb megértést tanúsítana a szociáldemokrata Athén gondjai iránt, e kiélezett formában a hadikölcsön kérdése talán fel sem merül. A fenyegető – közös – kudarc azonban helyzetbe hozza a múltat, az aktuálpolitika könyörtelenül magába szippantja, hogy felhasználja vegykonyhájában. Pro és kontra értelmezések feszülnek egymásnak, a politikai csatározások logikája szerint.

De akármi lesz a múlt-csaták kimenetele, senki sem gondolhatja komolyan, hogy ezzel magát a mai strukturális problémákat is orvosolta.