(Kép forrása: itt.)


Ha hihetünk a közvélemény-kutatásoknak, akkor az október 2-ai népszavazás érvényes és eredményes lesz, azaz több, mint 4,2 millió szavazópolgár vesz azon részt, és legalább 2,1 millió szavazat fog egy irányba mutatni. Ehhez persze a 2002-es tapasztalatok alapján az is kell, hogy “mindenki vigyen magával még egy embert”, mert a kutatásoknak van egy terelő (altató) hatása is (=nélkülem is meglesz).

A kormánypártok talán ezért helyezik a mozgósításra a hangsúlyt, ugyanis hiába ellenzi a válaszadók több, mint kétharmada Brüsszel kötelező betelepítési terveit, ha nem mennek el a szavazni.

Október 3-án ezért az első vízválasztó az lesz, hogy mekkora volt a részvétel. Érvényes és eredményes magyar népszavazás, valamint az osztrák Szabadságpárt (FPÖ) bevándorlás-ellenes elnökjelöltjének a győzelme alapjában forgatná fel az EU migrációs politikáját.

Ez a brexittel és a közelmúlt német tartományi választásaival egyetemben azt mutatná, hogy a közvélemény-kutatási adatok valósak, a közép-európaiak több mint kétharmada, illetve a nyugat-európaiak több mint fele valóban ellenzi idegen kultúrájú emberek nagy tömegeinek Európába telepítését.

Amennyiben a magyar népszavazáson nem jelenne meg legalább 4,2 millió választó, ám a NEM-szavazatok 75-85 százalékkal győznek, úgy a hazai közvélemény hiteles lenyomatát kapnánk, ami így is jó tárgyalási alapot biztosít Orbán Viktornak Brüsszelben.

Emlékezzünk 2012-re, amikor az első Békemenet 400 ezres tömege azt üzente a világnak, hogy amennyiben kívülről sikerülne is megdönteni a polgári kormányt, akkor egy új választáson is a Fidesz-KDNP kapna többséget. Így is lett.

A balliberális ellenzék az eredménytelen népszavazás tényén lovagolna, a közjogi szempontok részleteit boncolgatnák. A legkülönbözőbb okokból távolmaradókat egytől-egyig “saját” szavazójuknak számolnák, és az önámítás más minősített eseteit is elkövetnék. Ez a pótcselekvés legkésőbb akkor válna értelmetlenné, ha Ausztriában az FPÖ jelöltje győz, és a világsajtó másnap már a “populisták” győzelméről cikkezne.

A baloldal kiszámíthatóan visszatérne a 2015 nyári lemezhez, újfent “álproblémának” és “kormányzati gumicsontnak” nevezve a migráció és a terrorizmus veszélyei elleni következetes kormányzati politikát. Mint tavaly, ez most is csak a következő, sajnos menetrendszerűen érkező merényletig működne. Ahogy csökken az “Iszlám Állam” területe a Közel-Keleten, úgy Európában is merényletekkel “kell” bizonyítania erejét.

Az ellenzék szinte minden pártja “beárazta” a népszavazást, és türelmetlenül várja október 3-át. Ez alól talán csak Fodor Gábor törpepártja kivétel, amely az összes igen-szavazatra mint “saját” szavazóra fog igényt tartani. Érdekes lesz majd látni, ahogy a baloldali előválasztások füstös hátsó szobáiban Fodorék az igen-szavazatokat, míg az MSZP és a DK a többi törpepárttal egyetemben a távolmaradókat fogja a befutó helyek elosztásánál tárgyalási alapnak tekinteni.

A Jobbik is epekedve várja október 3-át. Konzultációs íveik már kinyomtatva várják, hogy eljussanak a szavazókhoz. Kérdés, hogy a nem csillapodó újkori népvándorlás tv-képei és a baloldali előválasztás tányércsörömpölése mellett mekkora figyelem jut majd a Jobbiknak?

Persze az is lehet, hogy az ellenzék belátja az újkori népvándorlás veszélyét, és ebben a nemzeti sorskérdésben konstruktív ellenzékként támogatja a kormány erőfeszítéseit itthon, és Európában. De ez — sajnos — túl szép ahhoz, hogy igaz legyen.