(Résztvevők a pedagógusok tüntetésén a budapesti Kossuth téren 2016. február 13-án.)


Pedagógus-tüntetéssel indult tehát a politikai szezon. Illetve pedagógus-tüntetéssel indult volna, ha nem derült volna ki üstöllést, hogy valójában az eddig is itt-ott-amott lappangó, az elmúlt években egy mániákus depresszióban szenvedő gejzír módjára fel-fel törő, szporadikus kormányellenesség megnyilvánulásáról van szó. Amivel önmagában természetesen semmi gond sincs – a „fideszfasizmus” narancsos rémuralma idején ugyanis nem lövik ki a demonstrálók szemét –, csak tagadni kár. Meg persze legtöbbet éppen azoknak árt, akik tényleg a saját élethivatásuk körülményeinek javítása érdekében szeretnének valamit tenni.

Léteznek persze single-issue mozgalmak, melyek sikerre tudnak vinni egy-egy témát. De a jellemző azért mégiscsak az, hogy sok „alulról szerveződő” – vagy annak látszó – ügyet annak hiú és egyébként (politikailag) nagyon is hataloméhes főmozgalmárai „a rendszerrel” szembeni általános elégedetlenségi mozgalomként igyekeznek definiálni. Természetesen azért, hogy az ügynek és nem utolsósorban saját maguk szavának még nagyobb súlyt kölcsönözzenek.

Csakhogy itt van a bibi: ahogy egy „szakmapolitikai” (brrrr) törekvést ilyen, generális politikai kontextusba helyeznek („Azért vagyunk itt, hogy elmondjuk a Fidesz-KDNP-seknek eddig és ne tovább!”, maffiakormányozás, orbánozás, dakotaviccelődés, stadionozás stb.), a tárgyalópartner/ellenérdekelt fél se lesz rest a társadalom figyelmét felhívni arra a tényre, hogy itt valójában nem is „szakpolitikai” követelésekről van szó. Hogy itt nem ártatlan, „politikamentes” (ez mostanában nagyon divatos jelző!) projektről beszélünk, hanem nyíltsisakos politizálásról, melytől szűzies bájukat rögtön elvesztik a pedagógus-tüntetés csetlő-botló, esetlen, de a külső szemlélő számára először talán éppen ezért szimpatikus beszédei. Aztán az illető fejére csap: ja, ez az a „klikkesítést” most mélyen elítélő Galló Istvánné, aki 2009-ben még támogatta Hiller István egységes tantervvel dolgozó, állami iskolákról szóló tervét!

Szóval az „ez kizárólag arról szól, hogy nincs kréta az iskolában és sok az adminisztráció meg túl sokat dolgozom” amúgy még elsőre az átlagnak szimpatikusnak is tűnő üzenet heveny orbánozással vegyítve hamar kontraproduktívvá válhat; beállítható a helyzetükkel a jelentős fizetésemelés ellenére örökkön-örökké elégedetlen, egyébként pőre kormánybuktatásra játszó pedagógus-szakszervezetek percakciójaként. Ja, igen: akik először bojkottálnak, aztán tárgyalnának, aztán mégsem. (Picit Bödőcs Tibor gazdatüntetés-paródiája jut az eszembe: -Miért jönnek Pestre? -Tárgyalni! -És tárgyalnak? -Nem!”).

Azért is érdemes lenne egyébként leülni és tárgyalni orbánozás nélkül, mert még nem is beszéltünk Horn Gábor minapi kifakadásáról: „Megértem a civileket, de mégsem fogadom el az idegenkedést az ellenzéki pártoktól. Hiszen mi más dolga lenne az ellenzéknek?”. Hát, védje meg a pedagógusokat a Gőgös Zoltán meg a Szigervári Viktor! Meg a Feri. Az lesz majd a kényelmetlen politikailag.