Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy királylány. Nagy múltú nemesi családból származott, elődeit tanítókként ismerték széles e világon. A királylány büszkeséget érzett távoli ősei iránt, de ő már hosszú időn át elnyomottan éldegélt saját palotájában.

Egy szép nyári napon amikor a királykisasszony elég erőssé vált ahhoz, hogy kitörjön az atyai iga alól, messzi földről egy vándor herceg érkezett hozzá. Északi fiú volt, hűvös, kimért, annyira tán nem is vonzó, de az ő családja szebben gyarapodott mint a királylányé, így nagy családi kincstárral vágott neki vándorútjának (azt a feladatot kapta nagyszüleitől, hogy fogja egységbe a környék hercegeit és leányait, hogy sose veszekedjenek többé). A tengerparton sétálva egyszer csak összetalálkozott a lánnyal, akit megsajnált, és hogy soha többé ne kelljen visszatérnie az atyai diktatúrába, eljegyezte őt. Nagyon megtetszett neki a lány földöntúli szépsége, így megígérte neki, hogy mindenben segíteni fogja, míg meg nem halnak.


Az esküvőig a fiú minden földi jóval ellátta a lányt, akinek már nem kellett a földeken dolgoznia, halásznia, kutatnia és fejlesztenie, mert feladatai már csak a bevásárlásra – vagyis a tengerek áruinak szétválogatására – háztartási munkák ellátására és a külföldi vendégek fogadására korlátozódtak. Meg is felelt e kötelességeinek két hosszú évtizeden át, de a házimunka szürke egyhangúsága során képességei megkoptak. Lassacskán belefásult a munkába, elvesztette vonzerejét és meghízott. Eközben a királyfi újabb lányokra bukkant a Földközi-tenger partján barangolva – immár titokban hispán szépségekkel múlatta idejét.

Telt múlt az idő, míg a királylány és a herceg egyszer csak összeházasodtak. A pap útravalóval látta el őket és elmondta nekik az optimális házasság titkát: hogy csak akkor lesz sikeres a közös élet, ha osztoznak jóban-rosszban, recesszióban és prosperitásban, kiadásban és bevételben. Az ifjú pár nem hallgatott a papi intelmekre: mert bár örökre összekötötték pénzügyeiket, nem engedtek hozzáférést egymásnak a családi kincstárakhoz. A királylány ráadásul, érezve a szerelem lángjának halványodását, nem bontotta ki az igazság minden részletét. Egyre többet költött szépítkezésre és nyugdíjas szüleire – erre az ismerőseitől kért pénzt, és mikor senki sem látta, a piacra is kisétált kéregetni.

Ahogy lenni szokás, az érdekházasság erős szövetét hamar megbontották az első anyagi problémák. Az északi fiú, bár nem foglalkozott vele sokat, végig nagylelkűen pénzelte hitvesét, de most hirtelen ráeszmélt a hazugságra – amit persze mindig is tudott –  hogy szíve választottja valójában szegény mint a templom egere. Nem csak ezért irult-pirult a lány, hanem azért is, mert ekkorra már nagyon meghízott – 108 kilós terhet cipelt magán nap nap után. A helyzetet az is nehezítette, hogy a királylányt még nála is délebbi férfiak kezdték ostromolni – az ő közeledésükre még nem érezte magát felkészülve.

Mondani sem kellett ennél többet a királylánynak, aki nagyon gondolkodóba esett. Mindig is kettős énje volt, ezért vonzotta annyira az udvarlókat; radikális énje most úgy érezte, hogy az északi fiú adósrabszolgává tette, ráadásul miközben sokat dolgozott, a rá kényszerített diétától és az álmatlan éjszakáktól 175 kilósra hízott. Hisz hiába evett kevesebbet az elmúlt hat évben, ha alvásra, zsírégetésre nem volt ideje a szervezetének. Ezt ma már a nagy nemzetközi dietetikus szaktanácsadók is elismerik, akik félrekezelték a királylányt.

Hosszas egyezkedés után úgy döntöttek, hogy beiratkoznak egy párterápiára és ha ez nem sikerül, végleg elválnak. Válásra viszont messze a határban még sosem volt példa, ezért megbízták jogászaikat, hogy dolgozzák ki a lehetséges megoldásokat. A királylány a válás előtt még annyi időt kért, hogy felhívja rokonait – bár ehhez a telefonkártyát is a barátnőitől kellett kölcsönvennie. A család és a barátok már egy ideje azon tanakodnak, hogy melyik makro-ösvényen induljanak el az édenkert felé.

Az ősi birtokok közelében ekkor tűnt fel egy – keleties vadságával csábító – medve, aki épp új erdőket és tengereket keresett magának korábbi vadászterületei mellé. A medve egyébként sem szerette a vékony lányokat, így a többletkilók ellenére is megtetszett neki a világ ekkor már második legsúlyosabb királylánya – titokban azt is megígérte neki, hogy felújítja a kastélyát és bevezeti a gázt az ősi birtokra.

Hogy elválik-e az északi fiútól a görög királykisasszony? Egyet jelent-e a lépés a medve karmaiba kerüléssel? Vagy a válás után egy hirtelen zsírleszívással csupán megszabadul a fölös kilóinak jelentős részétől? Ezt még a mesemondók sem tudhatják. Talán még maga a királylány sem.

 

A bejegyzés György László és Oláh Dániel közös írása.