A sokadik, és vélhetően nem is az utolsó migrációs csúcstalálkozó tanúi lehettünk a minap. A mostani különlegessége abban állt, hogy a törökök (deus ex machina) egy olyan javaslattal álltak elő, amely egészen véletlenül 1:1 a bevándorlásbarát német álláspontot tükrözte.

(A Juncker-képlet, amely alapján a migránsokat a tagországok között szétosztanák.)

A csúcs előtt Berlin csökkentette a várakozásokat, a német politikusok (mint Seehofer bajor miniszterelnök Budapesten) leginkább arról beszéltek, amit az újkori népvándorlást ellenző országok politikusai és polgárai hallani akartak: Le kell zárni a nyugat-balkáni útvonalat!


Azt már nem tették hozzá, hogy ez náluk csupán a betelepítési kvóta “európai megoldás” előfeltétele és nem lényege. Berlin és Brüsszel ugyanis a vén kontinens demográfiai problémáját és munkaerőhiányát továbbra is szírek tömeges betelepítésével kívánja enyhíteni. Amikor a balkáni útvonal lezárása — a francia és osztrák szocialista politikusok támogatásával — bekerült volna a zárónyilatkozatba, Merkel kancellár rögvest kijelentette, hogy “semmit sem zárnak le”.

Az eurózóna országai eddig támogatták, hogy ne a gyakorlatilag államcsődben lévő, és a hatékony állami működést csak nyomaiban felmutató Görögországban torlódjanak fel a migránsok. Ezzel ugyanis a migránshelyzet felgyorsítaná az euró válságát, hamarább lenne szükség a 4. görög mentőcsomagra, holott Athén még a mostani feltételeit sem teljesítette.

Ráadásul Francia- és Olaszország is látványosan bedobta a fiskális gyeplőt a lovak közé, miközben az új portugál kormány visszavonta a korábbi megszorító intézkedéseket.

A legtöbb európai fővárosban azonban be kellett látniuk, hogy akár Görögországot is “be kell áldozni”, mert Athén képtelen a migránslavina megállítására. Ezért támogatják egyre többen a V4 országok javaslatát (B-terv), a macedón-görög zöld határ lezárását.

Az EU vezetése azonban még mindig Görögországon “túl” (tehát nem a görög-macedón, vagy a görög-bolgár határon) képzeli el a fő védvonalat, ami felértékeli Törökországot. Ankara ezt pontosan tudja, és megkéri ennek az árát.

Brüsszel és Berlin annak ellenére gazsulál a törököknek, hogy Ankara láthatóan nem teljesítette a tavaly novemberi ígéreteit sem, és nem lép fel hathatóan az embercsempészek ellen. Az Eurojust kiszivárogtatott belső jelentése szerint Ankara nem is tudja, de nem is nagyon akarja érdemben megakadályozni, hogy a területén lévő migránsok Európába távozzanak.

A törökök partnerek a színjátékban, mert ebben a helyzetben csak jól járhatnak: Több pénzt fognak kapni (2x3 milliárd eurót); mindenképpen kevesebb migránst kell eltartaniuk (sajtóhírek szerint az EU napi ezer főt venne át közvetlenül évente, és cserében ugyanennyi elutasított menedékkérőt kéne Ankarának visszavennie, akik vélhetően postafordultával próbálnának visszajutni Európába); a 80 millió török vízummentesen utazhat az EU-ba (júliustól, vagy csak ősztől, az talán mindegy is); továbbá felgyorsítják Törökország uniós csatlakozási tárgyalásait (ez Washingtonnak sincsen ellenére, ahol Ukrajna és Szerbia tagfelvételét is szívesen látnák, hiszen így a Balkánról és Ukrajnából jobban ki tudják szorítani az oroszokat, illetve ezeket az ütközőállamokat jobban ellenőrzés alatt lehet tartani, pl. az EU-s/TTIP szabályok és támogatások rendszerével).

Berlin az ellenőrizetlen és tömeges népvándorlás helyett továbbra is ellenőrzött és irányított betelepítésben gondolkodik. Nem csupán Németországban, hanem az EU egészében.

Merkelék az idővel futnak versenyt, júliustól a szlovák uniós elnökség már nem lesz ennyire együttműködő. A jobb idővel ismét többen érkeznek majd a tengeren, és a német szavazók sem lesznek megértőbbek. A hesseni helyhatósági választáson ízelítőt kaptunk a most vasárnapra várható eredményből: A szavazók elfordultak a bevándorlásbarát pártoktól, miközben a proteszt kapásból 13%-os magasságba röpítette a bevándorlásellenes AfD pártot.

Azokon a településeken, amelyeken tömeges menekültszállások működnek, a bevándorlásellenes pártok akár 20%-os eredményt is elértek. Egyelőre azonban hiába a protesztszavazatok lavinája, a berlini nagykoalíciónak továbbra is 80%-os többsége van, és az ellenzéki pártok is támogatják a bevándorlást. Merkel kancellár elszánt, még az idén tető alá akarja hozni a transzatlantista és neoliberális gazdasági és politikai elitek számára fontos döntéseket, hogy a francia és német szavazók már a kész tényekkel szembesüljenek. A betelepítési kvóta mellett így várhatóan előjön az euró megmentésének költségmegosztása és a TTIP szabadkereskedelmi megállapodás is.

Valós szavazói és tagállami támogatás híján a berlini és brüsszeli elitek tovább taktikáznak, további “trükkök százait” vetik be, hogy a tagországok vezetőit is kész tények elé állíthassák. A csúcson számos kormányfő kifogásolta, hogy olyan lényegi kérdésekről, mint a kötelező betelepítési kvóta, Merkel kancellár a holland és a török kormányfővel egy éjszakai tárgyaláson, szűk körben dönt. Nem csoda, ha Orbán Viktor ez ellen vétót emelt…