Torokszorító képek jelentek meg a minap az Indexen: Törökországból a tengeren át több mint ezer menekült érkezett az elmúlt napokban a görög Kosz szigetére. Nincs ember, akinek ne esne meg a szíve az örömkönnyeket hullató szülőkön és a csónakokból a partra ugráló, vagy éppen szüleik kezét szorító gyerekeken. A képek egyértelműen azt sugallják, hogy a menekültek befogadása az Unió erkölcsi kötelessége.

A fotók azonban másról is árulkodnak. A képeket alaposabban szemügyre véve más benyomásunk támad, mint az Afrikából az olasz partokhoz tartó lélekvesztők láttán. A görög szigethez érkező menekültek ugyanis vadonatúj, milliós csónakokból szállnak partra, hibátlan mentőmellényt viselve.


(Kép forrása: itt.

Nehéz elképzelni, hogy a Törökországból érkező szír és afgán menekültek maguk tettek volna szert ilyen értékű felszerelésre. Sokkal inkább arra gondolhatunk, hogy a menekültekkel csurig megtelt Törökország az, aki ezeket biztosítja a bevándorlóknak, és útnak indítja őket, mondván: az EU-ban tágasabb!  

A Kosz szigetére érkező menekülteket nem üldözi senki Törökországban. Hogy a közel kétmillió bevándorló rosszul él Törökországban? Biztosan. A jobb megélhetés reményében jönnek az EU-ba? Igen. Törökország küldi ezeket a menekülteket a görög szigetek felé? Nagyon úgy tűnik. Azért, mert a török állam nem akarja finanszírozni a milliós bevándorló tömeget? Igen. Készen állunk arra, itt az EU-ban, hogy bevándorlók százezreit befogadjuk? Nem. Megoldást jelentene bármire is a bevándorlási kvóta? Nem.

Van szívünk, de az érzelmi zsarolást nem szeretjük. A bevándorlás nem érzelmi kérdés, és nem szerencsés, ha széplelkű értelmiségiek manipulálják a közvéleményt, hol tagadva a problémát, hol pedig üres moralizálással súlyosbítva a modern kor legnagyobb népvándorlásának kérdését.