December 16-án újra közfelháborodás napja, 24-én szenteste. A két időpont között mindenki be tud vásárolni.


A tüntetések célja és apropója egyre homályosabb. Most már az n+1 témában tüntető csoportok próbálják összehangolni ezeket a célokat. Ha így haladunk, néhány hónap múlva az ország-világ összes búja-baja ellen lesz tiltakozás. A korábbi oktatási reform-elképzelések elleni tüntetések szervezői-szónokai ügyesen váltottak profilt, és váltak korrupció-kutatókká, szakértőkké. Egy valódi humanistát minden visszaélés zavar. Más kérdés persze, hogy épkézláb megfogalmazást még nem hallottunk a vezérektől. Egy találó megjegyzés szerint afféle „metafizikai korrupció” ellen küzdenek. Konkrétan megfoghatatlan, de rendszerszintű, és van.

Természetesen nem az a kérdés, van-e korrupció Magyarországon. Nyilvánvalóan van. Talán az egyetlen ország, ahol nincs, az Észak-Korea, mert ott per definitionem nem lehet. Az sem kérdés, hogy a hivatásos forradalmárok forradalmárkodnak, és szívesen látnák Kijevet Budapesten. A kérdés az, hogy mire gondolnak a szervezők és a finanszírozók? Ez utóbbiak nem feltétlenül lánglelkű idealisták, nagyon is hűvös, racionális cselekvők. A német vezetés sem azért küldte el némi pogácsával a zsebében Vlagyimir Iljicset Oroszországba, mert őszintén hitt benne, hogy felszabadítja az elnyomott orosz népet.

Egy pillanatra tegyük fel, hogy a konteóknak mégis van valami alapja (persze, nyilván nincs, de a játék kedvéért), és extralegális eszközökkel akarják megbuktatni a jelenlegi magyar rezsimet. Tegyük fel, hogy sikerül. Mégis, mi lenne ennek a következménye? Gondolják a szervezők-finanszírozók, hogy nagyjából kétmillió ember elfogadná ezt az eredményt?

A racionálisan kalkuláló szervezőknek illene számot vetnie a következményekkel. Bár lehet, hogy ezt is átszámolták már.