(Macedón rendőrök próbálják visszaszorítani a macedón határkerítésen átnyomuló bevándorlókat.)

A mai legfontosabb magyar belügyi kérdéseket a macedón-görög határon kell keresnünk. Ahol egy nem EU- és NATO-tag kis ország az EU és a NATO helyett védi az európai határokat. Nem második védvonal ez Magyarország szempontjából, hanem jelenleg inkább az első. Nekünk pedig az az érdekünk, hogy ne a röszkei határszakasz legyen az első. Sőt, még csak ne is a második, hanem inkább a harmadik vagy a negyedik! Éppen ezért ma azon a határszakaszon történő események a legfontosabbak belügyi kérdések számunkra.


A macedón hatóságok ezekben a napokban megpróbálják elvégezni azt a feladatot, amelyet az uniós tagállamoknak kellene. Védeni próbálják a határokat, illetve kontroll alatt kívánják tartani a kontinens területére történő beléptetést. Egyszerű a cél, és mégis oly nehéz. Mégpedig azért nehéz, mert rengetegen vannak azok, akik nem érdekeltek a projekt sikerében.

Nyilván nem érdekeltek maguk a migránsok, akik azonban inkább csak elszenvedői, nem pedig okozói a befogadás képmutató európai politikájának. Elszenvedői annak, hogy az európai politikai elit képtelen azt az üzenetet egyenesen kimondani és továbbközvetíteni, hogy Európa megtelt. Ezzel ugyanis azonnal százezreket sikerülne lebeszélni az útnak indulásról. Ehelyett a már útra keltek Európába érkezését akarja megnehezíteni. Mint egy lelketlen tervhivatal: „Most kicsit sokan jöttek, intézzétek el a végeken, hogy kisebb legyen a berlini bevándorlási hivatal ajtaján bekopogók száma!”. És mindezt a nyitott kapuk politikájának álcájában. Több tízezer embert – az ott élőket és az érkezőket – kényszerítve elviselhetetlen körülmények közé szerte a Balkánon. Ahelyett, hogy tisztán és világosan beszélnének, hogy ne is induljon senki útnak. Nem esik jól az embernek ezt a képmutatást látni.

Ellenérdekeltek ugyanakkor azok is, akik szerint az érkezők számát nem lehet, vagy nem kell korlátozni. Ők azok, akik szerint a határokat nem lehet, vagy nem kell megvédeni. Akik szerint minden bukott kísérlet újabb bizonyítéka ennek. És ezt a bukást várják a macedón határon is. Minél erőszakosabb jelenetek történnek, minél inkább összeroppannak a megállításra tett kísérletek, ők annál inkább igazolva látják groteszk elméleteiket.

Akire ebben a helyzetben a legnagyobb nyomás helyeződik, az a józan többség. Akik szerint ennek a több millió embernek nem Európában kellene új életet biztosítani, hanem a hazájában kellene segíteni. Akik szerint az európai szolidaritás arról szól, hogy rengeteg pénzből megvédjük a határainkat, még akkor is, ha azok számára, akik át akarnak jutni rajta, nem az adott európai ország a végcél, hanem valaki más. Ez a valódi szolidaritás, nem a kvóta. Akik szerint nem eretnek gondolat kontroll alatt tartani a kontinensre történő beléptetést, és vannak olyan szabályok, amelyeket mindenkinek be kell tartania.

Ezeknek az embereknek ma mind Macedónia felé kell tekinteniük. Nekünk, magyaroknak kétszeresen is. A helyzet ugyanis számunkra ismerős, s olyan bánásmódot érdemelnek tőlünk a macedónok, amelyet mi is jogosan vártunk volna el a nyáron.

Nem sok ilyen szituáció van a politikában. Amikor a legfontosabb csongrádi ügy egy Idomeni nevű macedón határátkelőhöz köthető. Vigyázó szemünket ezért oda vessük!