Az LMP frakcióval bent van a magyar törvényhozásban és az EP-ben, a PM egyik társelnöke, Karácsony Gergely a legnépszerűbb baloldali politikus, Zugló polgármestere, továbbá egy EP- és egy hazai parlamenti képviselővel bír a párt. Az LMP a küszöb környékén táncol, PM egyelőre alatta.  Mindkét párt üdvözölte a Sziriza győzelmét, Schiffer András már-már akkora kitörő örömmel és balos hangszereléssel fogadta az új baloldal sikerét, mintha nem is pártja lenne a jobb-bal meghaladásának „szóvivője”. Az LMP politikai állapota két éve nem változott, azaz semmiféle együttműködést nem tud elképzelni az ellenzék további pártjaival, így Veszprémben is egy helyben ismert, de teljesen esélytelen jelölttel fut neki. Sem a győzelem, sem a kétharmad megakasztása nem célja.


Az LMP évekkel ezelőtti indulása piacképes ötletnek bizonyult. Akkoriban a „Critical Mass nemzedék” pártja (is) volt, mely a „lehet más” jelszavával a permanens politikai osztály-kritikára, továbbá a posztőszödi időszak legitimációs válságára éppúgy reagált, mint közpolitikai – rendszerváltást korrigáló – innovációival a kelet-európai, félperifériás kapitalizmus sajátosságaiból fakadó válságtendenciákra.

Az LMP egyszerre volt az urbánus, tudástőke halmozó digitális bennszülöttek, a tudatosan fogyasztók és közlekedők, az ökogazdálkodók, a progresszív NGO-okban politikai szocializálódók, a romkocsmáknak kevésbé a homályában új baloldalizálók, a TB-mentő népszavazásra aláírást gyűjtők,  a Vörös Yukból a ZöFi irodába átsétálók, az identitáspolitikai mozgalmakban felnövők, a Zengőre felsétálók, az old school baloldalt évekkel korábban elhagyó, a vidéki piacokon kézműves terméket árusító, a multinacionális tőkétől viszolygók, az új konzervatív blogokra írogatók, a MeH-ből érkező kampányvezető, stb. közössége.

Természetesen nem volt teljes egészében minden előbbi szubkultúra pártja, de tagsága és szimpatizánsai jóval több helyről érkeztek, mint egy átlagos és ismert MSZP-s tagé, akinek politikai előélete leginkább a rendszerváltás elé vagy olyan mindenre csak éppen érdemi ifjúsági szubkultúra építésre nem alkalmas szervezeti munkára esett, mint a BIT, a Fiatal Baloldal vagy a Societas.

Az LMP szubkulturális heterogenitásával és generációs nyitottságával a rendszerváltás utáni politika egyik legizgalmasabb pártja volt. Ez a heterogenitás már nem áll mögötte, sokkal kevésbé sokszínű (kulturálisan), sokkal kevésbé szakmai (lásd pártalapítványi munkájának visszaesését), sokkal kevésbé érdekes.

Holott korábban aki nem értett egyet elveivel, az is érdeklődéssel tekintett rá, ha más nem, megírta az olyan cikkeket, amelyekben az egy négyzetcentiméterre eső, az LMP „populista”, „antikapitalista”, „Óz világában élő”, „EU-ellenes” leegyszerűsített, unalmas fordulatok rekordot döntöttek. Akik ezt leírták, azok az Együtt-tel korábban választási szövetségben lévő PM-re is ugyanazt mondják, sőt gyakran az MSZP-re is, szóval mindenkire, akik szerint nem „mindenben az SZDSZ-nek volt igaza”.

S aztán ez a Nagy Történet szétesett 2012 novemberére, majd végleg a PM-sek kiválásával. Ha csak a számokat és a választásokat nézzük, úgy az LMP ennek ellenére is „eredményénél van”, a PM építkezése pedig csak most kezdődik el igazán, számos vonatkozásban a fenti, eredendően LMP-s heterogenitás további képviseletével. Legalábbis potenciális (!) képviseletével, hiszen 2009/2010-hez képest többet változott a politikai környezet, mint azt a zöld/barna mezős pártberuházók gondolják. Minden előfordulhat, ahogyan minden így is maradhat.

Például az LMP is „megállt”. „Érdekessége” ma kimerül egy nagy munkabírású Szél Bernadettben – aki lassan már túl sok közpolitikai témában kerül képbe –, és a már nagyon ismert politikai karaktert és szerepet hozó Schiffer Andrásban. Ugyanazt hozzák és ugyanúgy.

A frakció további tagjai politikailag ismeretlenek, letudják a kötelezőt, ez viszont a NER nyilvánosságszerkezete közepette még lájkgyűjtésre is kevés. Szakpolitikailag az LMP koherens, politikailag (és így képileg vagy nyelvileg) unalmas.  Holott a piaci rés még mindig megvan, a NER-jobboldal és a NER-baloldal között a NER szabályrendszerén túlmutató politikai cselekvésre van tér és idő is.

Az LMP erről egyelőre lemond, úgy tűnik, a PM-sek a láncokat is elvitték. Ma még az is kérdés, hogy vajon ők mire használják azokat.