Heli Tiirmaa-Klaar észt miniszterasszony fő törekvése, hogy „megakadályozza az elnyomó kormányzatokat az agresszió és háborús aktusok online elkövetésében”. A miniszterasszony a valaha volt legkeményebb kiber-védelmet építi, hogy hazáját ne lehessen meghekkelni. Ha valamitől, akkor ettől, és még két feltelepített vírusírtótól tutira megrokkan Putyin.  

Szerepel a listán Martin Selmayr, Merkel strómanja is, akit idén márciusban egy egyszerű puccsal betonoztak be az Európai Bizottság főtitkári pozíciójába, miután a demens Juncker valószínűleg már a nevét se tudja aláírni.


Garance Pineau Emmanuel Macron pártjában dolgozik és, habár nem megválasztott tisztségviselő, sokak szerint „valójában ő viszi a show-t, […] ő olajozza a fogaskerekeket, hogy minden jól menjen a pártban.” A hölgynek ez annyira jól megy, hogy az utóbbi két hétben az olaj egy kicsit lángra is kapott Párizsban. Macron, és pártjának népszerűsége pedig mélyponton van.

Pedro Sánchez spanyol szocialista politikus azzal vívta ki a Politico elismerését, hogy úgy lett az ország miniszterelnöke, hogy nem szavazott rá senki. Ő az első spanyol kormányfő, aki még sosem vezetett győzelemre pártot, aki egy bizalmatlansági indítványnak köszönheti tisztségét, és akinek még parlamenti mandátuma sincs. Regnálása fő eredménye, hogy elárasztották Spanyolországot a migránsok.

Jeremy Corbyn hatása az európai politikára röviden összefoglalható: hozzá kötődik az anitszemitizmus baloldali reneszánsza. A brit Munkáspárt körüli antiszemita botrányok egymást érik az utóbbi években. 2016 tavaszán például Naz Shah munkáspárti képviselő a közösségi médiában amellett érvelt, hogy Izraelt fel kell számolni, a zsidókat pedig kollektíven az Egyesült Államokba kell deportálni. Később Ken Livingstone munkáspárti politikus és egykori londoni polgármester egy interjúban többek között azt állította, hogy Adolf Hitler valójában cionista volt. Corbynról egyébként idén tavasszal írta meg a brit sajtó, hogy 1986-ban, fiatal szélsőbaloldali munkáspárti képviselőként beszervezte a csehszlovák kommunista állambiztonság.

Ali Can eposzi jelzője „a kétszívű férfi”, ő ugyanis egy olyan bevándorló Németországban, akinek az identitása török. Nem tudjuk, hogy ez mennyiben különleges helyzet a Németországban élő törökök körében, Alit mindenesetre rendkívül súlyosan érinti a mindennapi rasszizmus. Ali célja a migráció áldásos hatásaiban kételkedő németek meggyőzése, ennek érdekében már két éve üzemeltet egy „call centert”.   

Természetesen Soros megbízható szövetségeseiből is jutott a listára. Miriam Dalli megszavazta a Magyarországot elítélő 7-es cikkely szerinti eljárást is. Mindemellett még arra is maradt ereje, hogy az autók és teherautók üvegházhatású-gáz kibocsájtásának csökkentéséért harcoljon Brüsszelben.

És végül, ne feledkezzünk el Pardavi Mártáról, a Magyar Helsinki Bizottság társelnökéről sem. Az ő szerepeltetését azért nem értjük, mert 2018 korántsem volt egy sikerév a Soros birodalom számára, már ami Magyarországot illeti. Anyaszervezetük, a Nyílt Társadalom Alapítványok budapesti irodája Berlinbe költözött és a CEU pozíciói se erősödtek. A Soros birodalom tagjaként sok babér Pardavi Mártának és bizottságának se jutott az elmúlt időszakban, és ez sok jót nem vetít előre a következő évre sem.

Ha valakik tényleg komolyan gondolják, hogy ezek a pehelysúlyú emberek fogják meghatározni Európa jövőjét, akkor csak annyit tudok mondani: az Úr kegyelmezzen nekünk.