A balliberális értelmiség még mindig nem tudja feldolgozni, hogy miért szavaznak olyan sokan a hazaszeretet és keresztény kultúra mellett elkötelezett pártokra és miért kell nekik világszerte népfrontba szivárványkoalíciókba tömörülni, ha győzni akarnak. A nem várt módon megerősödött hazai ellenzék is keresi annak módját, hogy miként tudná az ölükbe hullott nagyvárosokat (és ezek politikai-gazdasági erőforrásait) egy hálózatba szervezni.

Egy gondolatkísérlet a “Szabad városok szövetsége” munkacímet viseli és egyenesen a XVIII. századi romantikus regények világába repít minket vissza. Ahogy Robinson Crusoe kis szigetét belakta, vagy doktor Faustus – néhány erkölcsi kanyar után – új várost épített a tengerparton, úgy akarnak a modern kor pionírjai az általuk irányított városokban egy (liberális) utópiát megvalósítani.

San Francisco, a hatvanezer hajléktalan városa.


Amíg absztrakt és képlékeny egy gondolat, addig sok híve van. Amikor azonban a megvalósításra kerül sor, a magasztos eszmék árnyoldala is láthatóvá válik. Mint napjainkban a(z il)liberalizmus minta országában, az USA-ban.

Elég a keresőkbe a New York City és a failed (megbukott) szót beírni, és máris ezernyi találatunk lesz. A Big Apple idén is több embert veszített, mint ahányan beköltöztek. A kiköltözők között számos jómódú és magasan képzett ember van. Előbbiek az utópia finanszírozásához szükséges magas adók elől menekülnek. Utóbbiak a politikai korrektséget és túlszabályozott környezetet cserélik szabadabbra és élhetőbbre.

A középosztály egyre rosszabbul érzi magát, hiszen a balliberális és zöld világmegváltók a rájuk szavazó kiszolgáltatottaknak “rászorulóknak” csinálnak politikát. Az új építésű házaknál például előírják, hogy mennyi szociális (bér)lakás legyen, így ezek extraköltségét az építők a piaci árra terhelik, tovább növelve az amúgy is csillagászati lakásárakat. A kultúrák ütközéséről most ne is beszéljünk.

A városi szolgáltatások színvonala romlik, hiszen azokat is a befogadott “menekülők” és “rászorulók” igényeihez mérik. Aki teheti, menekül: a középosztály magániskolákba íratja gyerekeit, Soros György pedig három méter magas kerítéssel körbevett birtokon lakik.

A perspektíva sem bíztató. Ha a demokraták „sanctuary city”-t (menedékvárost) csinálnak az általuk irányított városokból, akkor Trump elnök oda küldi a határon elfogott migránsokat. Ezek a városok már most is túlterheltek. A politikai korrektség jegyében San Franciscóban és Los Angelesben a több tízezer hajléktalannak nem tiltják meg, hogy városszerte sátorozzanak, így azok helyben intézik el ügyes-bajos (drogos) dolgaikat. A kicsit és nagyot is, amin az új mobil wc-k és tűbegyűjtő-állomások sem segítenek.

A szabályok lazulnak, az életminőség romlik, a teherviselő réteg pedig csak csodálkozik, hogy miért nem az ő gondjaikkal foglalkoznak a városvezetők. Ezt látva, Budapest is vissza fogja sírni a Tarlós-korszakot.

 

(Kép forrása itt.)