Úgy tűnik, Európa balliberálisai továbbra sem igazán értik a helyzetet. Így, egy évvel a migrációs válság kezdete után sem igazán világos számukra, hogy pontosan mi is történik körülöttük.

Erre a vonatra szállt most fel a baloldali brit The Independent is, ami, mily meglepő, ismét egy kisebbséget – ezúttal a muszlimokat – félt a többségi társadalom ordas és természetesen alaptalan haragjától.

Ahogy az „Mindenkinek el kellene olvasnia ezt az útmutatót arról, hogy mit a teendő, ha iszlamofóbiát látunk” című cikkükből kiderül, a kisebbségek immáron sehol sincsenek biztonságban Európában.

Ugyanakkor aggódni nem kell, egy négy lépéses kis rajzos útmutató segítségével magunk is megtanulhatjuk, miként kell úgynevezett „safe space”-t építeni fenyegetett minoritásunk köré.

(Kép forrása: itt)


Mint a rajzocskákat készítő Marie-Shirine Yener elmondja: „az elmúlt hónapokban és években a muszlimok ellen elkövetett gyűlölet-bűncselekmények gyors növekedésének voltam szemtanúja. Úgy éreztem, hogy valamit meg kell próbálnom tenni, azzal, ami a rendelkezésemre rá, ez pedig a rajzolás és az írás”.

Szomorú és egyben lélekemelő.

Mégis van itt azért egy két probléma.

(1) Ha balliberálisaink minden – egyébiránt muszlimok által – elkövetett támadást egyedi esetként lajstromoznak, akkor mégis, hogy lehet az, hogy az európaiak esetében „általános jelenségként” tapasztalják a kisebbséget üldöztetését?

(2) Ha a terrortámadások elkövetőit – egyfajta hobbiként – rendre „mentálisan instabilnak” minősítik – ezzel eltagadva a felelősségüket – akkor, hogy lehet az, hogy a kisebbségekkel szembeni zaklatások elkövetői mind beszámíthatóak? Sőt, nyilván előre eltervezett hideg ráció jellemzi őket.

(3) Ha balliberálisaink mindig, minden körülmények között tagadják a kollektív bűnösség elvét, akkor miért van az, hogy a zaklatásokért az egész többségi társadalom felelőssé tehető?

Nehéz kérdések.

Hogy ezek mégis miért mennek át a szűrőn?

Valószínűleg a jó öreg liberális kettősmérce miatt. Tudniillik, ami idegen és új, az szép. Ami hagyományos, esetleg régi, az megvetendő. Érzékenyítésképpen így lesz rámérve példának okáért a kirekesztés bűne is mindenkire.

Egyébiránt lassan lehet, hogy abba kellene hagyni az európai szégyenkultúra építgetését. A dolgokat pedig elkezdeni újra annak nevezni, amik.

Amíg ez nem történik meg, addig úgy tűnik, liberális kettősmérce tekintetében: nyugaton a helyzet változatlan.