A középosztály helyzete „nem nagyon változott” az elmúlt hat évben – osztotta meg e tévedést az Index a GKI Gazdaságkutató Zrt. elemzésére hivatkozva, amely szerint ráadásul „a szegények bukták a legtöbbet” ez idő alatt. A társadalmi csoportok közötti jövedelemért folyó zéróösszegű küzdelmet sugallva – vagyis azt feltételezve, hogy amit nyernek a „gazdagok”, azt elveszítik a szegények – azt is megjegyzik, hogy a legfelsőbb jövedelmi tized gyarapodása a szegényebbek kárára valósult meg. Valójában azonban 2010-2017 januárja között a nettó bérek vásárlóerejüket tekintve 18 százalékkal a nettó minimálbér pedig 26 százalékkal nőtt. A növekmény még nagyobb, ha egy átlagos család szintjén végezzük el a számításainkat. Egy átlagbért kereső, két gyermeket nevelő család esetében a szülők nettó keresete vásárlóerejét tekintve 28 százalékkal, míg egy minimálbért kereső kétgyermekes család esetében 48 százalékkal nőtt.


„A szegények bukták a legtöbbet” állítást az is cáfolja, ha megnézzük a súlyos anyagi nélkülözésben élők számának alakulását. 2008-ban, a válság kirobbanása előtt 1 millió 771 ezer fő élt súlyos anyagi nélkülözésben Magyarországon, 2010-ben 2 millió 129 ezer, 2016-ban pedig 1 millió 567 ezer fő. Vagyis a devizahitelesek megmentésével, a teljes foglalkoztatottság elérését támogató aktív munkapiaci programokkal és a minimálbér, valamint a garantált bérminimum emelésével az elmúlt évtized legalacsonyabb szintjére sikerült csökkenteni Magyarországon a súlyos anyagi nélkülözésben élők számát. A KSH szerint Magyarországon 2012 és 2015 között 857 ezer fő került ki a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázata alól, 5,2 százalékponttal csökkentve e csoport arányát 2010 óta. Hozzá kell tennünk, hogy még így is nálunk az egyik legmagasabb a súlyos anyagi nélkülözésben élők aránya, de 2013 óta magyar és a lett érték javult egyedül 10 százalékpontot meghaladó mértékben.

A fenti számok tükrében kissé szürreálisan hat a GKI-cikk utolsó bekezdése, amely szerint „a társadalmi leszakadás és az egyenlőtlenségek növekedése elsősorban a kormányzati intézkedések következménye.” Tételezzük fel, hogy nem a hangulatkeltés volt az írás célja. Ebben az esetben mi lehet a téves diagnózis oka? Az, hogy az elemzés nem veszi figyelembe a különadókból befolyó többletbevételek és az államadósság kamatainak csökkenéséből származó megtakarítás hatását. Az egykulcsos személyi jövedelemadó nem az alsó 80 százaléktól adott a fölső 20 százaléknak, hanem a globális felső tízezertől csoportosított át a különadókon és az államadósság kamatterheinek csökkenésén keresztül a magyar bértábla szerinti felső 20 százaléknak. E magyar felső középosztály túlnyomó többsége egyébként Nyugat-Európában be sem férne a középosztályba, a KSH adatai szerint bruttó 500 ezer forint fölött kell keresni ahhoz Magyarországon, hogy valaki bekerüljön a legfelső 6,6 százalékba.

A teljes átcsoportosítás évente a GDP 2,5-3 százalékát érinti és nem csak a magyar középosztályt hozza kedvezőbb helyzetbe, hanem a családi adókedvezményeken keresztül minden dolgozó családot, a munkahelyvédelmi akción keresztül pedig a veszélyeztetett társadalmi csoportokat. Ne feledjük, hogy 2010-ben, az egykulcsos személyi jövedelemadózás bevezetése előtt, ha egy munkaadó az átlagbéren foglalkoztatott munkavállalójának a nettó bérét meg akarta emelni 3000 forinttal, akkor ez 10000 forintjába került. 10000 forint munkaerőköltségből 2011-ben már 5100 forint, 2017-ben 5500 forint maradt a munkavállalónál, a cél pedig az, hogy 5-8 év múlva 6 500-7 000 forint maradjon nála.

Az egykulcsos SZJA és a különadók is hozzájárultak ahhoz, hogy a 2008-as válság hatásait Magyarországon a tőketulajdonosok nagyobb mértékben viseljék mint a hosszú ideig a kormányzás vesztesének számító munkavállalók. Az Eurostat és az Ameco adatai is arról tanúskodnak, hogy a munkaerő részesedése a megtermelt jövedelemből közel két százalékponttal emelkedett 2015 és 2016 között. Nettó reálbérrel számolva a növekedés még nagyobb, 5,05, a családi adókedvezményt is figyelembe véve pedig 6,15 százalékpontos 2010 és 2016 között. A munka és a tőke korábbinál egyenlőbb részesedése a megtermelt jövedelemből pedig „a kormányzati intézkedések következménye”.

„Kik a vesztesek?” – teszi fel a kérdést a GKI elemzése. Talán ezért nem találja a nyerteseket.

 

A bejegyzés György László és Oláh Dániel (MCC Alumnus, közgazdász) közös írása.

(Kép forrása itt.)