Nagy a jókedv Brüsszelben.


Nézzük a kiindulási helyzetet: A magyar belpolitika szinte ugyanott tart, mint 2013 nyarán. A balliberális oldalon akkor Bajnai és Mesterházy versengett a vezető szerepért, most Botka és Gyurcsány. A balliberális törpe- és törmelékpártok akkor is performance-okkal és nagyot mondással próbálták észrevetetni magukat, hogy utóbb jó alkut köthessenek. A Jobbik már 2014-ben is mindenáron kormányra akart kerülni, bár a cukiságkampány akkor még csak kezdeteiben járt. A Fidesz akkor is utcahosszal vezetett az ellenzék előtt, és a napirendet is a kormánypártok tudták saját aktuális témáikkal alakítani.

A 2015-ben kulminált migránsválság azóta alaposan átírta a lapokat, és egyáltalán nem csoda, hogy a brüsszeli bürokraták erőlködését látva ez a téma – sajnos – még sokáig aktuális marad.

A migránsválságban tiszták a frontok. Az Elbától keletre a válaszadók 70-80 százaléka nem akarja, hogy Brüsszel nagy számban telepítsen be idegen népességet. Már Nyugat-Európában is többségben vannak a befogadás ellenzői.

Magyarország kormánya és személyesen a magyar miniszterelnök elsőként ment szembe a brüsszeli bürokraták és a bevándorlásiparban érdekelt spekulánsok és álcivil szervezetek kórusával, és szorgalmazta a tételes uniós (schengeni) jogszabályok betartását. A történet ismert, azóta egyre többen csatlakoznak a magyar állásponthoz, már a választásra készülő Merkel-kormány is a kitoloncolások felgyorsításáról és a mediterrán útvonal lezárásáról beszél.

A magyar belpolitikában ezzel pont ellentétes mozgás látható. A balliberális oldal eddigi rossz szokását követte, és az aktuális hatalmi centrum érdekét képviseli.  Most éppen Brüsszelét. Korábban ez jó ötletnek tűnt, és talán még el is hitték (“a migráció álprobléma”), mára felemásak és szégyenlősek lettek (“az MSZP nem támogatja a felső létszámkorlát nélküli kvótát”, miközben Berlinben és Brüsszelben is régóta létszámkorlátos kvótáról beszélnek).

Most nem sokat gondolkodtak, Soros védelmében rögtön a brüsszeli kottához nyúltak, és Timmermans holland EB-alelnök kommunikációs patronját vették elő, miszerint aki Soros Györgyöt támadja, az “antiszemita”.

Az előadás persze még nem olyan művészi, mint az eredeti, Timmermans interjújánál az újságírók ugyanis hatásvadász módon odaírták, hogy az aggódó brüsszeli bürokrata hangja – figyeljük – elcsuklott, és szipogni kezdett. Nekünk – minő balszerencse – nem jutott ennyi pátosz, és be kell érnünk egy politikai táncos-(tragi)komikus médiahaknijával. Mivel a “fasisztoid mutáció” fordulat már foglalt, jöhet a politikai abszurd fokozása, a “fasisztázás”. Mi jöhet még???

Az antiszemitizmus vádja egyébként is abszurd, Soros Györgyöt Európában, az USA-ban, vagy Kanadában azért támadják, befolyását azért akarják korlátok közé szorítani, mert saját politikai elképzeléseit sunyi módon, civil szervezetek mögé bújva akarja megvalósítani. Pénze és befolyása bőven van hozzá, társadalmi támogatottsága viszont alig. Ezért sem mindegy, hogy ki nevet a végén!?

 

(Kép forrása itt.)