Pár hónappal a választás előtt a Republikon kutatásának publikálásakor senki nem gondolta volna, hogy a 30 százalékos ismertségű Kész Zoltán hozhatja a mandátumot abban a választókerületben, amelyet korábban Navracsics Tibor toronymagasan nyert. A tárgyalt kutatás ugyanakkor azt is megmutatta, hogy az ismertségi problémákkal küzdő Késznek  kedveltsége azok körében, akik ismerik magas, szimpátia-indexe nem elhanyagolható. Ugyanezen kutatás jelezte azt is, hogy bár a megkérdezettek szerint helyben a dolgok elismerésre méltóan folynak, jelentős többségük szerint Magyarországon rossz irányba mennek a folyamatok. Azaz: ha és amennyiben a kormánnyal kapcsolatos ellenérzések dominálnak majd a választás kapcsán, akkor megfelelő mobilizáció mellett éles lehet a verseny, ha viszont a helyi ügyek „haladása”, Veszprém fejlődése lesz a fontosabb tényező – ahogyan a Fidesz ezt próbálta is kidomborítani, kiemelni Veszprémet a közhangulatból –, akkor a rá jellemző mobilizációs képességével inkább a jobboldal nyerhet. A végeredmény ismert, s lám a decemberben még nem látott jobboldalon belüli és környéki konfliktusok csak erősítették azt, hogy nem a helyi fejlesztések irányáról szól majd a kampány.


 

(Fotó: MTI/Nagy Lajos)

Nem tudjuk, hogy az MSZP amikor „eldobta”/feladta/átadta a veszprémi választókerületet – hiszen a jelöltállítás joga a pártot illette volna meg –, akkor eleve azt gondolta, hogy lehetséges egy olyan pártokon túlnyúló együttműködés, amely alapján az ellenzéknek győzelemre van esélye, vagy eleve bukónak gondolta a választókerületet, és hát „a” pártok számára soha jobbkor nem jöhet egy civil veresége, mint amikor a civilek folyamatosan kikezdik a pártokat, kritikával vannak az intézményes szereplők iránt, a tüntetések se kívánják őket látni, nem hogy bíznának bennük. A kérdés ma már okafogyott, mindenesetre az MSZP erőforrásait befordíthatta a kampány során, hiszen egyrészt egy civil jelölthöz képest Készék elég jól felszántották a falvakat is, másrészt más különben Tóbiás Józsefet nem engedték volna pillanatok alatt a kamerák elé vasárnap este a győztes Kész sajtótájékoztatóján.

Tapolcán viszont az MSZP magára maradt (a DK-val), és ami azt illeti – bár hasonló, de számos tekintetben bonyolultabb választókerületről beszélünk – Veszprém után jobban győzelmi kényszerben van, mintha elfogadta volna további ellenzékiek javaslatát (Együtt; PM), azaz itt is belemegy a civil jelöltet állításba. Ami bármennyire is Veszprémben bejött, de nem „a” győztes taktika, hanem számos körülmény együttállásának köszönhetően „a Veszprémben győztesnek bizonyult taktika”. Kész Zoltán győzelme ugyanis egyrészt a jelölt aktivitása és a pártok nélküli „pártos” összefogás, másrészt az antiorbánizmus sikere. A választók a kampányüzeneteknek megfelelően érzékelték a választás tétjét, és annak tükrében nem voltak döntőek Kész, negatív kampányra okot adó álláspontjai. Az esélyes, egyúttal antiorbánista kétharmad-döntőt keresték a szavazólapon, Kész pedig elégséges aktivitást mutatott ahhoz, hogy meg is találják.

Ilyen tétje a választásnak Tapolcán nincs. Az MSZP kvázi önálló indulásával viszont most maga teremtett (magának) tétet.