(Kép forrása: itt.)

Az Ausztriába érkezett migránsok döntő többsége pozitívan viszonyul a demokráciához, mint alapelvhez – derül ki az Osztrák Tudományos Akadémia közvélemény-kutatásából. Mielőtt liberális jogvédő barátaink elégedett mosollyal hátradőlnének székükben, nézzük meg, milyen eredmények születettek a kutatás többi kérdésében!


A 900 szíriai, afgán és iraki származású menedékkérő részvételével készült felmérés további részéből ugyanis kiderül, hogy a megkérdezettek valójában nincsenek tisztában a demokrácia kifejezés jelentésével, vagy legalábbis nem pont azt értik alatta, amit mi. A menedékkérők 40 százaléka szerint az osztrákok túlságosan liberálisan élnek, túl nagy szabadságuk van, és szintén 40 százalék vélekedik úgy, hogy Ausztria jogrendjének vallási elvek és parancsolatok alapján kellene szerveződnie. Ennyit tehát a demokráciáról.

A demokrácia kérdéskörén túl a felmérés olyan szenzitív témákkal foglalkozott, mint a vallásosság, az integráció vagy éppen a nők helyzete – a migránsok válaszai pedig nem igazán illeszkednek a liberális kánonba. Többségük például aktív vallásgyakorlónak vallja magát, 30 százalékuk napi 5 vagy több alkalommal imádkozik. Azt már csak mellesleg jegyezzük meg, hogy a bevándorlók 45 százaléka szerint az összes vallás – így a kereszténység is – alsóbbrendű az iszlámhoz képest.

Ami pedig a nők egyenjogúságát illeti: a menedékkérők 20 százaléka szerint a nőknek csak háztartási munkát szabad végezniük, 37 százalékuk szerint pedig meg kellene szüntetni az uszodák és edzőtermek koedukált jellegét – ha jól sejtjük, mindez nehezen összeegyeztethető a gender tanulmányokkal.

Tisztázzuk: semmi meglepő nincs abban, hogy egy a miénktől teljesen eltérő kultúrából érkezettek másként vélekednek ezekről a kérdésekről, mint az európaiak. Persze nekünk is meglehet a véleményünk az ő szokásaikról, de nem tisztünk ítéletet mondani felettük. A probléma azokkal van, akik ezeket a különbségeket tagadják, vagy egyszerűen csak jelentéktelennek tűntetik fel. Akik a Women’s March-on küzdenek a nők jogaiért, de tudomást sem vesznek Kölnről, vagy arról, ami Svédországban folyik. Az ő képmutatásuk áldozatai a bevándorlók, akik elhiszik nekik, hogy terülj-terülj asztalkám vár rájuk Európában. És az ő álszentségüknek esnek áldozatul az egyszerű európai polgárok is, akiknek az országába százezerszám érkeznek a hívatlan idegenek.