A szovjet idők vicce írja le a legjobban a helyeztet: Nem osztogatják, hanem fosztogatják. Az újkori népvándorlás 2015-ös csúcspontja körül számtalan német polgár vállalt kezességet zömében szír migránsokért. Azt hitték, csak formális kötelezettségről van szó, és a cehet majd végül sokadjára az adófizetők fogják állni. Tévedtek.

Akkor vállalták, most fizethetnek.


A 2013-ban bevezetett gyakorlat szerint a kezesek meghívólevele alapján a “valódi” menekülteket és rokonaikat közvetlenül hozták Németországba, hogy ne szoruljanak az embercsempészek szolgálataira. A kezes lett volna felelős a jövevények integrációjáért, a pénzügyi garancia mellett – kanadai mintára – amolyan kezdeti mentor is lett volna. Három-négy éve sokan azt gondolták, hogy jót cselekszenek, és a bevándorláspárti politikusok még bátorították is őket.

Azóta sok minden változott, a Szövetségi Közigazgatási Bíróság például 2017 elején hozott egy határozatot, miszerint a migránsokért vállalt kezességek kötelező erejűek, így a kezeseknek jót kell állniuk védenceik költségeiért. Ez sok németet hidegzuhanyként ért. A jogi vita most akörül forog, hogy a kezes a migráns menetültkérelmének elfogadása után is köteles-e az integrációs költségek megfizetésére, vagy azzal megszűnik-e minden ilyen kötelessége.

A kérdés megosztja a német társadalmat, még nincsen egységes szabályozás. Van olyan tartomány, ahol a menekültkérelem elfogadása után már nem kell a kezesnek fizetnie, míg máshol megpróbálják rajtuk bevasalni a költségeket. A szövetségi munkaügyi minisztérium március óta jegeli ugyan a fizetési felszólításokat, ám a tömeges migráció költségeit helyben nyögő önkormányzatok és tartományok üres kasszáinak jól jönne a migránssimogatóktól beszedett pénz. Ezért pedáns német bürokraták módjára be akarják vasalni a kezességeket.

A kérdés a közösségi oldalakon is fő téma. Amikor az 1980-as évek tv- és popsztárja, Herbert Grönemayer nemrég egy baloldali koncerten a tengerből „kimentett” migránsok befogadására szólított fel, az erről szóló cikkeket elárasztották a kommentek, miszerint példát mutathatna, és londoni villájába is befogadhatna néhány családot. Mások szerint egy ilyen külföldön élő milliomos könnyen beszél, hiszen hazamegy Londonba. Megint mások azt tanácsolják neki, hogy a szélbe szórt jótanácsok helyett vállaljon például néhány ilyen kezességet.

 

(Kép forrása itt.)