Borítékolni lehetett, hogy a miniszterelnök, ki egyébként sem kifejezetten önmarcangoló alkat, most is pontosan érzi, politikai habitusából fakadóan mi a teendője: támadni, támadni, támadni, nehogy a saját tábor bármi komolyabb ütésnyomot véljen fölfedezni rajta, netán lássa megroggyanni.

Bár Veszprémben oda lett a kétharmados parlamenti többség (de csak az), Orbán azt üzente sajátjainak, ennek ellenére jó úton jár, s bizonyítékként hosszú eredménylistát is közre adott, hogy akit esetleg megkísértett a kétely, tetszés szerint válogathasson belőle. A hiba nem a kormány készülékében, hanem a kétharmadok hatására kissé elkényelmesedett hívekben van, üzente. Jó reggelt Magyarország, jó reggelt magyarok, ami dekódolva azt jelenti, ébresztő Fidesz, ki a karosszékből, a politikában soha sincs pihenő, tessék keményen dolgozni!


Apropó, „keményen dolgozók”. Elemzők egész sora új halmaznak látja ezt a mostani beszédben megnevezett célcsoportot, noha legföljebb csupán retorikailag az.

Kezdetben volt a „polgár”, aztán az „emberek”, most pedig a „keményen dolgozók”. A polgár funkciója egyértelműen a régi világtól való elhatárolódás volt: hadd érezhesse magát mindenki polgárnak, aki nem volt „komcsi”. Ezt az ajánlatot máig fenntartja a Fidesz, ezért is reagált a minap olyan vehemensen a párt egy suta elemzői elszólásra, amely a politikai termék szintjére degradálta ezt a kellően tágas értelmezési tartományú ideológiai értéket. Mindemellett Orbánék már jó ideje azt is fölfedezték, hogy a polgár szükséges, de nem elégséges feltétele a tartós sikernek, azokat is meg kell szólítaniuk, akik egzisztenciális értelemben nem ütik meg a polgár szintjét. Ekkor következett be a Fidesz – kizárólag szociológiai értelemben vett – baloldali fordulata, ami az addig inkább ideologikus pártot a pragmatikus néppártiság felé mozdította el. Megkezdték többek közt a „panel-prolik” retorikai rehabilitálását, őket addig kissé lenéző hangsúllyal emlegették, de amikor látták, hogy az úgynevezett baloldal nem igazán törődik velük, Orbánék akkor kezdtek el emberekről beszélni. Ebbe a kategóriába már azok is belefértek, akik a megélhetés mindennapi harcában nemigen érzékenyek ideológiai fogalmakra, s nem a politikusok szavain csüggenek, hanem saját lyukas zsebükön mérik le a politika vonzerejét.

Nekik szólt például a rezsicsökkentés, amely hasznosabb lépésnek bizonyult, mint a milliomosok által vezetett „baloldali” éhségmenetek. A rezsicsökkentés persze nem jelenthetett strukturális megoldást a szociális problémákra, ám a Fidesz politikai problémáit mindenesetre kétszer is megoldotta.

(Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)

A „keményen dolgozók” kifejezéssel Orbán Viktor folytatná ezt a irányt. Nyilván tudja, hogy a sikeres politika kulcskérdése változatlanul a szociális problémák ügyes kezelése, mert ha az megfelelő, nagy baj már nem lehet. És az „új” szóösszetétellel az emberek bizonyára szívesen azonosulnak – ki ne érezné magát keményen dolgozónak? Ugyanakkor Orbán ezzel észrevétlenül megerősítette a munka világának filozófiáját is, hiszen a keményen dolgozás magától értetődően zárja ki a henyélőket, a segélyekre ácsingózó tétleneket. Egyszóval kerek világképet rajzolt fel pénteken, egyáltalán nem újat, csupán retorikáját igazította áramvonalasabbra. Nem most nyitott „balra”, hanem már sokkal előbb.

Más kérdés, az idő előre haladtával mire lesz ez elég. Ma már nemcsak a „baloldal” az ellenfele, de a roppant tanulékony Jobbik is. A sikert tényleg nem adják ingyen. Azért alighanem keményen meg kell dolgoznia.

Már Tapolcán is.