Mikor egyesültek például a világ proletárjai?

Na ugye.

A Kommunista Kiáltvány mottójára mégis birodalom épült, noha a proletárokhoz ennek annyi köze volt, mint Sztahanovnak a minőséghez. Vagy még annyi se. Sőt a vörös arisztokrácia (copyright, Milovan Djilas) a „proletárdiktatúrát” is hatékonyan alkalmazta, miközben „a munkásosztály élcsapatának” krémje, a fő-fő káderek szépen belakták – ne menjünk messzire – a Rózsadombot. Érthető, nem? Onnan volt a legjobb rálátás Angyalföldre, Csepelre. (Tragikomikus maradékuk ma is ott dekkol, s alkalomadtán szívesen visel vörös pulcsit.)


Vagy a fajelmélet tevőleges hirdetői amúgy árják voltak?

Goebbels a maga uszkve ötven kilójával (bőrkabáttal hatvan) első blikkre nemigen tűnt teuton félistennek. (Másodikra még kevésbé…) Fizikai mivoltukban Hitlerék többnyire saját hagymázos világképük élő cáfolatainak bizonyultak, ám ez se volt akadálya annak, hogy nagyüzemi hóhér-szakértelemmel valósítsák meg fajelméletüket.

Manapság főleg a szabadság logója alatt kotyvasztják a zavaros koktélokat.

Profit Őistenségének teljhatalmát az individuum szabadságának becézik, mondván, hogy az önmegvalósítás a legszentebb és leguniverzálisabb emberi jog (azért vagyunk a Földön, hogy önmegvalósuljunk), amely a milliárdost és a koldust egyaránt megilleti. Ki-ki magára vessen, ha nem képes élni vele. (Továbbá lásd még: öngondoskodás.)

A szavak tehát politikai használat esetén engedelmes jószágok, olykor azonban beléjük is lehet ragadni, akár a légypapírba.

Karácsony Gergely, aki szolid, szemüveges szociológusból szívósan csűröm-csavarom ellenzéki politikussá botcsinálta magát, épp ezt illusztrálta a minap. Kamerák előtt élőben küszködött avval, hogy tegnapi szavainak mai értelmét - kurrens politikai céljaihoz illő rugalmassággal – átalakítsa. Hát… Nemigen ment neki.

Ki tudja persze, mit hoz a holnap? Mindenesetre egyelőre nem sikerült a cigányverőt antirasszistának, a karlendítőt antifasisztának maszkíroznia, tüzet a vízzel összehoznia, fát vaskarikává átlényegítenie. Pedig vitézül igyekezett. És hogyan is kételkedhetnénk őszinteségében, avagy céljaiban, melyek mindegyike külön-külön is nemes? (Miniszterelnökség, főpolgármesterség, a nagy ellenzéki ínségben a Jolly Joker szerep, stb.)

Mi több, sikerülhetne már neki valami, attól bizonyára megnyugodna.

S mi ebből a tanulság?

Mindössze annyi, hogy szavakkal manipulálni is csupán tehetségesen érdemes.

 

(Kép forrása: itt.)