A klasszikus vicc szerint a futball egy olyan játék, amelyet két tizenegy fős csapat játszik, és ahol mindig a németek nyernek. Az EU is egy ilyen “játék”, az utolsó szót valójában Berlin mondja ki. Ez jó is lehet, hiszen a magyar és a német gazdaság érdekei nagyrészt azonosak.

Probléma akkor van, ha a német javaslat láthatóan rossz kompromisszumok eredményeként jön létre, nem a probléma gyökerénél hat, vagy a tüneti kezelés után még nagyobb slamasztikába kerülünk. Az újkori népvándorlás (félre-)kezelésénél pont ez a veszély fenyeget.


Miközben hónapról hónapra többen érkeznek Európába, Merkel kancellár hetekig nem szólt és nem tett semmit a migránsok ügyében. A bevándorláspárti német média és politika fősodra csírájában fojt el minden érdemi vitát a bevándorlásról, aki kicsit is aggályoskodik, azt rögtön lenácizzák. Merkel cselekvési kényszerbe került, és a “jól bevált” módszert választotta: Maximum tervként a német menekültügyi rendszert erőltetné az EU-ra, hogy minimum tervként csökkentse a 3 bevándorlásbarát ország terheit. Mi lenne tehát a régi-új “nagy javaslat”?

Az EU perifériájára érkező migránsokat gyűjtőpontokra (hot spot) vinnék, ahol eurokraták döntenének sorsukról. A befogadott migránsokat (szíreket, kisebbségieket) egy kötelező kvóta szerint osztanák szét az EU egész területén. A tagországoknak ezeket a migránsokat tartósan le kellene telepíteni és saját társadalmukba integrálni, ehhez Brüsszeltől valamicske pénzt is kapnának. A németek ebben nyertes-nyertes játszmát látnak, amelyben a befogadó országok is “gyarapodnak”.

(Angela Merkel német kancellár)

Szép szavakban most sincsen hiány: A “szolidaritás” és “felelősség” jelszavai mögött azonban kőkemény nyomásgyakorlás zajlik. Aki nem fogadja el az örök érvényű kötelező kvótát, attól a kampánylázban égő bécsi kormány megvonná az egyébként járó uniós támogatásokat.

A franciák hagyják a kútba ugrani Merkelt, elvégre saját külvárosaik no-go-zónáiban látják a befogadó bevándorlás-politika eredményét. Persze jól megkérik annak az árát, hogy fogatlan oroszlánként keménykedjenek a kötelező kvóta mellett. A bukásra álló párizsi szocialista kormány mihamarabb szeretné az Eurózónán belüli transzferuniót, hátha ez csillapítja a rekordmagas munkanélküliség miatti elégedetlenséget.

Mit tehet Magyarország, ha Berlin ide-oda rángatja a kormányt? A húzóhatást erősítő német üzenet, miszerint nem küldenek vissza más tagországba szír menedékkérőket futótűzként terjedt el a közösségi oldalakon, Pakisztánon át egészen Sri Lankáig. Múlt szerdától mindenki szír, azonnal és egyenesen Németországba akar eljutni.

Másfelől Merkel kancellár megdicséri a magyar kormányt, amiért az maradéktalanul betartja a hatályos schengeni szabályokat. Az uniós jog ugyanis olyan, mint a hadsereg: Az előző parancs a következő írásos parancsig érvényes.

A Visegrádi Együttműködés tagjaként a kampánylázban égő szlovákok és lengyelek világossá tették, hogy nem akarnak örök érvényű kötelező kvótát, mint ahogyan Budapest sem. A balti államok és Anglia sem lelkesednek a kötelező kvótáért. Ez a csoport le tudja szavazni a német-francia duót. Most a bizonytalan tagországokon múlik minden.

Nagy meccsre készülhetünk, amelynek eredményét az európaiaknál talán csak az Európa felé kacsingató milliók és az embercsempészek várják jobban. Ha Európa most ősszel rosszul dönt, jövő tavasszal az idei egymillió migráns helyett ugyanis többmillió “szír” bevándorló fog egy jobb élet reményében útra kelni.